Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
sem tórájuk semmit se vehessünk el, hanem maradjanak érintetlenül és épen feleségüknél vagy örököseiknél, vagy hozzátartozóiknál, nehogy, miután javaikat elvették vagy szétragadták, a menekültek teljesen elveszítsék a visszatérés reményét, és hogy javaikból a sértetteknek elégtételt tudjanak nyújtani. Ha pedig a menekülteknek nem volna örököse vagy hozzátartozója, akkor a polgárok tartozzanak az ó' birtokaikból és javaikból a sértetteknek a tett minó'sége szerint elégtételt adni, a maradékot pedig, ha volna ilyen, fordítsák a budai vár építésére. Ha pedig valaki az előbb említett vendégeink közül végrendelet nélkül halna meg, birtokait és javait három részre osszák, és egy részt osszanak szét a polgárok az elköltözött lelkiüdvére alamizsnaként, két részt pedig őrizzenek meg a budai vár erődítésére és építésére. Ezek mellett engedélyeztük nekik, hogy ne legyenek kötelesek valamely általunk adott bírót elfogadni, hanem szabad választásukból azt fogadják elöljárójukká, akit akarnak, mint ahogy az nagyapánk kiváltságlevelében kimondatott; az az elöljáró pedig legyen köteles az év fordulóján az elöljáróságot a polgárok kezébe visszabocsátani. Továbbá, hogy ugyanezen polgáraink ahogy érdemben, úgy számban is növekedjenek, és fenségünknek tisztesebben és kényelmesebben szolgálhassanak, engedélyeztük és engedélyezzük, hogy semmi súlyos vétkük esetén se idegenítse el birtokukat a királyi kéz vagy a bárók, vagy tórájuk, hanem a vétkeseket személyükben sújtsák méltó büntetéssel, örökségeiket vagy birtokaikat pedig vagy javaikat feleségeik, örököseik, hozzátartozóik, vagy rokonaik számára sértetlenül őrizzék meg. Kelt az üdv ezerkettőszázhetvenhatodik esztendejében, június 17-én, királyságunknak pedig negyedik évében. Latin nyelvű eredetije hiányzik. Az oklevél idézett részlete az 1538. március 27-i átiratban maradt fenn. Utolsó kiadása: Gárdonyi, I. k. 157—158.1. A fordítás Kubinyi András munkája. in. Zsigmond király az 1402-es budai népmozgalom leverése után megerősíti a budai szabadságjogok néhány felsorolt cikkelyét, és új szabályzatot ad ki, különösen a tanácsválasztás tárgyában 1403. december 9. Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya és brandenburgi őrgróf stb., a Szent Római Birodalom általános helytartója és a Cseh Királyság kormányzója, emlékezetül ajánljuk, a jelen oklevéllel jelezve mindenkinek, akit illet, amit a bölcs és okos férfiak, a mi pesti újhegyi, vagyis budai városunk régi tanácsának bírája és esküdt polgárai és más tanácsosai a maguk, valamint azon város összes, az ottani közügyekre és a közjóra törekvő polgárai, vendégei és lakói személyében, a mi szemünk elé járulva felségünknek jelezni törekedtek. E szerint a fenséges fejedelmek, Magyarország királyai, tudniillik a mi boldog emlékezetű elődeink által rendelt és számukra kegyesen engedélyezett szabadságaik, közülük egyesek által, hol tulajdon haragjuk indította bosszúból, hol magukat fájdalmas és gyűlöletes tanácsoktól is elragadtatva, valamint nagy és a köz ellen fordított ravaszsággal sok cikkelyben gondatlanul meg lettek változtatva és módosítva. A mondott város bírája, esküdtei és egyetemessége ezért gyakran zaklattak 78
