Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Budapest a tanácsrendszer első két évtizedében (1950-1970)
ki a város egyik műemlék jellegű új kultúrközpontja is. 1949 és 1970 között a fővárosban 17 új lakótelep keletkezett. Az építkezések ütemének növelésére az állami beruházások mellett az üzemek is bekapcsolódtak a lakásépítésbe. A fiatalok számára állami költségvetésből kedvezményt és hitelt biztosítottak; fokozott kedvezményekkel vonták be a magánszemélyeket is, akik ma már az épülő lakásoknak mintegy 40%-át építtetik. A mai Budapest Az elmúlt negyedszázad alatt gyökeresen megváltozott Budapest képe, és ez a változás még javában tart. Ha az útépítők, a városrendezők, az épülettervezők és a kivitelezők rajzait kellő csoportosításban egymás mellé helyeznénk, festői tablóként tárulna elénk a szocialista világváros, Budapest képe. A pesti oldalon fekvő városközpont intézményei a Duna mentén mintegy két és fél kilométer hosszúságban és 500 méter szélességben helyezkednek el. A terület sűrűn lakott északi része elsősorban államigazgatási és gazdaságirányítási, középső része kereskedelmi, idegenforgalmi, déli része felsőoktatási, kulturális központ. Továbbfejlesztését részben a jelenlegi központ korszerűsítésével, részben kelet felé bővítésével (az ottani elavult városrészt átépítve) célszerű megoldani. Budapest ugyanis sok szempontból „kinőtte” régi központját. Ezért régen megérett igényt elégít majd ki a „városrészközpontok” rendszerének kialakítása. A Duna jobb és bal partján három-három városközpont lesz, egyenként 200—300 000 lakossal, ez a külső kerületek rekonstrukciójának függvényében valósul meg. Egyidejűleg kiépül az infrastruktúra-hálózat. A hagyományos városközpont tehermentesítését és összekötését gyorsvasút fogja biztosítani. A századforduló nagy építkezései a magyar progresszió hagyományai és az európai tapasztalatok ötvözésével sajátos budapesti stílust alakítottak ki. A hatvanas évek várostervezése a budapesti stílust korszerűen folytatta. A főváros történeti magjának szerves beilleszkedéséről az új képbe műemlékvédelmünk gondoskodik. 1958 óta gyorsított ütemben tárják fel a második világháborúban romba dőlt Vár középkori részeit, és a hagyományok figyelembevételével folyik az újjáépítés. A Várban kapnak majd helyet mindenek előtt nagy történeti és kulturális értékeket képviselő gyűjteményeink: a Nemzeti Múzeum, könyvtárak, képtárak. Ez a város harmonikusan ötvöz történelmi műemléket és modern építészetet; bizonyítékai ennek a budai Vár sétányai és terei, az Erzsébet-híd pesti hídfője, a korszerű műegyetemi épületsor a Gellérthegy lábánál, a Duna-parton a Várral szemben épült Duna Intercontinental Szálloda tömbje. A budapesti közúti közlekedés fejlődése az európai nagyvárosokéval összehasonlítva jónak mondható; már 1960-ban naponta 1,7 millió ember utazott villamoson, autóbuszon, és az 1952 óta közlekedő trolibuszokon. A nyári hónapokban a Dunán közlekedő magyar tervezésű alumínium vízibuszok színezik a városképet, és egyben hozzásegítenek a csúcsidőben változatlan zsúfoltság enyhítéséhez. 1972. december 22-ére, a Budapest egyesítését kimondó törvény szentesítésének centenáriumára befejeződött a második budapesti földalatti vasútrendszer, a Metró kelet—nyugati vonalának kiegészítése. Az észak—déli vonal 1980-ban készül el. A tömegközlekedés fejlesztése mellett, a növekvő gépkocsiforgalom részére a város 68
