Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Budapest nagyvárossá fejlődése (1849-1919)
Budapest nagyvárossá fejlődése (1849-1919) A korszakra vonatkozó dokumentum-válogatás: IX—XVI. 1849-ben a Habsburgok és a Romanovok együttes katonai ereje leverte a magyar függetlenségi harcot. A polgári forradalomnak e harc gazdasági-társadalmi bázisát alkotó vívmányait azonban nem tudta eltörölni a reakció: Magyarország visszavonhatatlanul a tőkés fejló'dés útjára lépett. Az egyesítés útján Ebben a fejlődésben Pest-Buda szerepe 1849 után is egyre jelentősebbnek bizonyult. A Habsburgoknak nem sikerült a centralizált, abszolutista kormányformában létrehozott egységes Osztrák Császárságon és az ennek megfelelően kialakított egységes birodalmi vámterületen belül a már 1848 előtt kialakulni kezdő magyarországi nemzeti piac központjának szerepét betöltő testvérvárosok (kivált Pest) igazgatási és gazdasági jelentőségét csökkenteni. Ennek érdekében választották szét pedig a függetlenségi harc utolsó heteiben jogilag már egyesített városokat, s úgy terveztették a vasúthálózatot, hogy lehetőleg elkerülje Pestet. A vasúthálózatnak azonban végül is alkalmazkodnia kellett a hazai kereskedelem évszázadok alatt kialakult, Pest-Budán összpontosuló útvonalaihoz, és a növekvő forgalmú Duna a hazai kereskedelem (az ország agrárjellegéből következőleg elsősorban a terménykereskedelem) forgalmát továbbra is egyre növekvő mértékben Pest-Budán összpontosította. A pesti terménykereskedelem így a 60-as évek elejére már uralkodó pozíciót szerzett magának az egész Monarchiában, felhalmozódott tőkéje pedig csakhamar olyan ipari területek és vállalkozások felé fordult, melyeken nem kellett tartania a fejlettebb osztrák ipar versenyétől. A pesti terményforgalom nyersanyagbázisán így a városok kereskedelme az 1850-es évek közepétől nagyjából 1873-ig létrehozta Európa legnagyobb, a 60-as évek végén már Dél-Amerikába is exportáló gőzmalomiparát. Jelentősen fejlődött a szeszipar is. Az ország növekvő mezőgazdasági és közlekedési eszköz-szükségletének kielégítésére Pest- Budán vas- és fémipari vállalatok, öntödék és kisebb-nagyobb gépműhelyek egész sora létesült és épült ki, köztük az 1845-ben alapított kis vasöntödéből kifejlődött Ganz-gyár, melynek szabadalmazott öntési technikájú vasúti kerekei a 60-as évek végén már Európaszerte elterjedtek. A forgalmi, kereskedelmi és egyre inkább ipari központtá is váló városokba tovább áramlott a népesség az egész országból. A lakosság száma 1851-ben 178 000, 1857-ben 187 000, 1869-re már 270 000-re emelkedett; jellemző, hogy ekkorra a pesti oldal 200000 lakosa közül is már 45 000 volt a nem „bennszülött”. A városkép is változásnak indult: a városszélen kialakultak egy gyáripari övezet kezdetei; megindult a városok között folyó Duna-szakasz szabályozása, a partok kiépítése rakparttá; a Pest-Budára befutó vasútvonalak végpontjain megépültek a pályaudvarok. Új utcasorok emelkedtek, a régiek megújultak, nőtt a három- és több emeletes házak száma. Stílusukban a késői klasszicizmus mellett feltűnt a romantika és a korai eklektika. 1856-ban gázgyár 36
