Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
fejeződik be nemzetté lételünk. Mert eddig az uralkodó osztályok maguknak sajátították ki a nemzet fogalmát, az uralkodó réteg volt a nemzet, s minden más a nemzeten kívülálló volt. Ma, amikor a nemesi nemzet sáncait áttörte a népi demokrácia, az egész magyar nép nemzetté vált, akkor ezt az új szellemi honfoglalást úgy kell üdvözölni, mint ahogyan üdvözöltük annak idején a földreformot, a bankok, a bányák és a nagyipari vállalatok államosítását. A termelőeszközök után már a szellemi fegyverek is a magyar nép birtokába kerültek. A jövőben tehát megszűnik a felekezeti ellentét melegágya: a felekezeti iskolák elmaradottsága. Nem vagyunk még olyan gazdagok, hogy megengedhetnénk magunknak azt a luxust, hogy egy-egy faluban 3—4 földes, ablaktalan iskolát hiába tartsunk, modem kultúrközpontokat és iskolákat kell létesítenünk. A magyar népnek több mint a fele négyosztályos, de egytanítós iskolába jár. A jövőben, hála Istennek a racionalizálás következtében — azért mert az állam veszi kezébe az iskolákat — ez a helyzet meg fog szűnni, meg fognak szűnni tehát a másnak nem, mint viskóknak nevezhető épületek, amelyeket eddig egyházi iskoláknak neveztek. Ugyancsak üdvözölnöm kell az egyházi iskolák államosításán túl a községi iskolák megszüntetését is, mert hiszen a Kisgazdapártnak, mint paraszti pártnak a nevében kijelenthetem, hogy elsősorban is szívügyünk a magyar parasztság kultúrája. A magyar parasztság felemelkedése a műveltségével fokozatosan lehetővé válik. Hiába adtunk szabadságot a népnek, és hiába kapott a magyar nép olyan eszközöket, amelyek jólétét fokozzák, ha nem adjuk meg a műveltséghez szükséges lehetőségeket. Eddig az történt, hogy a községi iskolák tartották el a saját tanítóikat — nyilvánvalóan nagyon gyatrán —, ugyanakkor a nagyvárosokban és a fővárosban mintaiskolák létesülhettek. így tehát megtörténhetett az, hogy a nagyvárosok lakói könnyebben juthattak kultúrához, mint az elmaradt falvak lakói. A jövőben össze akarjuk fogni az egész országot, mert ennek a hazának nincsen első és másodrendű állampolgára. Reméljük és szeretnénk is, hogy az iskolatörvényt ne tartsák egyházellenesnek, mert hiszen a magyar demokráciának esze ágában sincs törvényt hozni az egyházak ellen. Reméljük és azt szeretnők elérni, hogy az egyház — az isteni és örökkévaló feladatait teljesítendő — éppúgy be tudjon épülni a népi demokráciába, mint ahogyan az elmúlt kétezer év alatt minden társadalmi rendben megtalálta a maga helyét. ... Meg kell itt emlékeznem arról, hogy a főváros segélyképpen 4 millió forintot adott a római katolikus egyháznak, a többi egyházaknak pedig 500 000 forintot. Ezzel szemben mi történt? Magam is katolikus vagyok, és elfogadom ama felfogást, hogy az egyház vezetősége tényező legyen az isteni kérdésekben, de amikor nem isteni kérdésekről van szó, hanem az egész magyar kultúráról, nem az egyház és az állam viszonyáról, hanem arról, hogy lesz-e magyar kultúra vagy nem, akkor fájdalommal kell megállapítanom, hogy a katolikus egyház minden ténykedése a magyar kultúra elleni harcokban merül ki. Meg kell említenem, hogy éppen ma kerül tárgyalásra a fővárosnak egy olyan előterjesztése, amelyben a budai evangélikus egyháznak templomépítés céljára telket enged át — ez nem első eset, mert ilyesmi az elmúlt hónapokban sorozatosan megtörtént. ... Fővárosi Közlöny (a főváros hivatalos lapja), 1948. 28. sz. 117
