Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Gyüjteményeink
tiszemiták, stb. — tevékenységéről szóló jelentések. Képet kapunk magáról a rendőrség szervezetéről is. Az alá- és fölérendelt viszonyban levő szervekről, a budapesti főkapitányság kapcsolatairól a monarchián belül élő más népek rendőri szerveivel, különösen és elsősorban a bécsi rendőrigazgatósággal. Bepillantást nyerünk egy, az évek során egyre fejlődő, változó, sok embert foglalkoztató hivatali organizmus mindennapi életébe, szinte anekdotába illő hétköznapjaiba és még arról is értesülünk, hogy amikor a belügyminiszter elfelejtette idejében utalványoztatni a szocialista munkásmozgalom megfigyelésével megbízott titkos ügynök járandóságát, akkor a főkapitány a saját zsebéből volt kénytelen előlegezni azt. Elsősorban azért, mert ez az ügynök fontos ember volt. Fontos volt nemcsak azért, mert elvesztése esetén gondot okozott volna egy újabb ember rendőrségi beszervezése, olyan emberé, akiről a munkások nem tudják, hogy besúgó és ezért megbíznak benne, hanem főként azért, mert ennek az időszaknak a legjelentősebb rendőrségi feladata éppen a kibontakozóban levő magyarországi munkásmozgalom megfigyelése és a hatósági erőszak eszközeivel való visszaszorítása volt. Ennek a feladatnak, mint azt az iratok tanúsítják az évek során egyre fokozottabb felkészültséggel igyekezett eleget tenni a fővárosi rendőrség. Éber figyelemmel kísérték nemcsak a vezetők, de az egyszerű munkások minden mozdulatát is. Nem érkezhetett meg Budapestre akár vidékről, akár külföldről vagy a monarchia más városaiból egyetlen munkás sem és nem távozhatott onnan a rendőrésg tudta nélkül, ha a mozgalomban való részvétel gyanújának akárcsak az árnyéka is tapadt hozzá. Ha a fővárosi rendőr fő kapitányság netalán egy—egy esetben figyelmetlennek bizonyult, azonnal feddést kapott a belügyminisztertől, aki külön ügynökhálózattal rendelkezett, vagy figyelmeztetést a bécsi rendőrigazgatóságtól, mert az ő ügynökeik is jelen voltak a fővárosban. A kapitalista fejlődés útját járó „magyar állam” korán felismerte, hogy melyik mozgalom a „legveszélyesebb” számára. Ez adja éppen az iratgyűjtemény egyik jellegzetes vonását. Nem belülről, a munkásmozgalom oldaláról látjuk az eseményeket, hanem a külső megfigyelő szemével, akik sokszor nem értik a történések jelentőségét, belső összefüggéseit, vagy fontossági sorrendjét és az ellenségesség aspektusából adódóan egyforma éberséggel regisztrálnak fontos és jelentéktelen ügyeket egyaránt. Széles skálán sorakoznak elénk a megfigyelések. Adatokat kaphatunk a munkásság szervezkedéséről, a munkásszervezetek megalakulásáról, irányzatáról, egymáshoz való viszonyáról. Az egyes munkásszervezkedések hatósági felszámolásáról, esetleg elhalásáról vagy beolvadásáról egy erősebb szervezett csoportba. Részletekbe menő információkat nyerünk a különböző hazai munkásszervezetek közötti kapcsolatokról, a munkásmozgalom vezetőinek tevékenységéről, a nemzetközi munkásmozgalommal való kapcsolatokról és azoknak a hazai mozgalomra gyakorolt hatásáról. Elénk tárulnak a munkások hétköznapjai és ünnepei. Megismerjük a gyűlések, összejövetelek színhelyeit, cgy-egy értekezlet, népszerűsítő tudományos előadás, ünnepi gyűlés vagy akár táncmulatság programját. Bepillanthatunk a különféle árnyalatú pártcsoportosulások belső életébe, szokásaiba. Feltérképezhetjük a szakegyleti helyiségeket, a sztrájktanyákat. Értesülünk az egyes munkások és ezen keresztül általában a munkásság lakáshelyzetéről, életkörülményeiről. A gyűlések szemléletes leírásaiból megtudjuk, hogy itt beszélték meg a párt belső gondjait, a külföldi rokonirányzatú munkáscsoportokról szóló híreket, ilyenkor határoztak a párt további 74
