Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
tén a föntiekben részletezett adatokba enged bepillantást. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a munkakönyvek, igaz elszórtan, nagy számban előfordulnak még a kerületi Elöljáróságok, ül. a tanácsi ügyosztályok iratanyagaiban is, ez utóbbiban zömmel városi cseléd könyvek. Az ipartestületi nyilvántartások teljes, számítógépet igánylő feldolgozása fényt deríthetne az iparos réteg földrajzi eredetére, továbbá pontosan megállapítható lenne, hogy a szóbanfoigó közel félévszázad során müyen huüámzás jellemezte az önállósulási törekvéseket, az alkalmazottak számának alakulásából viszont következtethetnénk az üzemnagyságok ingadozásaira és sort lehetne keríteni olyan korrelációs összefüggések kimutatására, amelyek szükséges ismerete éppenséggel a feldolgozási munka menetében válna nyilvánvalóvá stb. 3.1 A korábbiakban már említett virilisvizsgálatok a vágyónszerkezet tagolódásának elemzésére irányultak azzal a megszorítással, hogy a kutatások figyelme - lévén a virilisták egyben a leggazdagabb rétegek képviselői — megrekedt a vagyonosok felső szintjeinek a megragadásánál. Az árvaszék működése során keletkezett iratok és köztük is elsősorban a gyámi, de legfőképpen a hagyatéki ügyiratok kutatásba történő bekapcsolása nyomán viszont a vagyonstruktúrával összefüggő ismereteink szociológiai köre jócskán kitágulhatna, hiszen a társadalom minden rétegével kapcsolatban keletkeztek effajta ügyiratok. A hagyatéki leltárak nagy gazdaság— és társadalomtörténeti forrásértékére újabban figyelt föl a történetírás. Angliában 1974-ben jelentek meg az első forráselemző cikkek, ill. ezzel szinte egyidőben az első kutatási beszámolók e forrásanyag számítógépes feldolgozásairól^/ itthon Solymosi László majd Tóth Zoltánrévén nemrégiben pozitív kísérlet istörtént az árvaszék dualizmuskori gyámi és hagyatéki iratanyaga társadalomtörténeti jellegű kiaknázására.^/ Budapest Főváros Levéltárában, az 1930-as, 1940-es évek kivételével nagy számban maradtak fenn hagyatéki ügyiratok, a különféle vagyoni hátterű rétegek mindegyikére nézve. A hagyatéki leltárak az aktívum és passzívum részletes, tételszerű felsorolása mellett igen gazdag mellékletekkel is vértezettek, pl. részvényjegyzékek, külföldi üzleti érdekeltség dokumentációja, biztosítási iratok stb. révén. A hagyaték nemcsak az örökhagyó vagyoni viszonyaira vet fényt, hanem a vagyon — halála utáni — szétosztódására, újraelosztása miként alakulására nemkülönben. Ez a momentum azért olyan fontos, mert egy jobbára statikus állapotot rögzítő forrásanyag, amely valójában kizárólag az örökhagyónak halála pülanatában adott vagyoni helyzetére szolgál felvüágosítással, nem pedig annak folyamatos kiképződésére, betekintést enged a vagyon mozgásának dinamizmusába is. És ez akkor sem elhanyagolható nyeresége a kutatásnak, ha egyébként tudjuk, hogy az át hagyományozod ás, azaz az öröklés a vagyonmozgásnak csupán egyetlen összetevője, mechanizmusa. Tekintve, hogy a vagyon a társadalmi státuszhelyzet egyik legalapvetőbb, de egyben forrásszerűen a legtökéletlenebbül megközelíthető ismérve, a hagyatékok vizsgálata nyomán a vagyonszerkezetről, ül. annak az öröklődés keretében végbemenő mozgásáról kialakítható kép a társadalomszerkezet statikus és valamelyest a dinamikus aspektusait, melybe beletartozónak gondoljuk a személyes kapcsolatrendszer e forrásanyag alapján szintén rekonstruáüiató hálózatát is, igen kimerítően tárja elénk. A Budapest Főváros Levéltárában őrzött árvaszéki iratanyag egészéről, annak használatát jelentősen megkönnyítő mutató—kartonrenszer készült. (Néhány év kivételével teljesnek mondható). Egy-egy karton tartaünazza annak a személynek a nevét, akivel kapcsolatban az ügyirat keletkezett, az ügy jellegének a meghatározását (pl. hagyatéki, örökbefogadási, gyámi stb.) és az irat 69
