Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
A forrásoknak ez az inkább csak jelzésszerűen fölsorakoztatott mezőnye sajátos és ugyanakkor meglehetősen munkaigényes technikai feldolgozómunkát előfeltételez. Kiértékelésük alapvetően kvantitatív eljárásokra alapozódhat és az adatbázis bizonyos nagyságrendje fölött, ill. a matematikai-statisztikai eljárások bizonyos típusai esetén (korrelációs elemzések) a számítógép igénybevétele immár elkerülhetetlen. A következőkben, nem kevésbé a jövőbeni kutatások orientálása céljából, be kívánunk mutatni néhány alapvető és ma még kiaknázatlan társadalomtörténeti forráshelyet. Áttekintésükben természetesen'nem foghattuk át a számbajöhető forrásanyag teljességét. Elsősorban azokra a forráshelyekre kívántuk a figyelmet ráirányítani, amelyeknek a jövőbeni lehető hasznosítása nélkül, társadalomtörténetírásunk jelenlegi fehér foltjainak az eltüntetése aligha lenne valóra váltható. 1./ A polgári kori népszámlálások hazai gyakorlatában a felvételi lapokat, a feldolgozómunka végeztével rendszerint megsemmisítették. Kivételként említhető az 1941-es és 1945-ösbudapesti népszámlálás, amelyeknek az eredeti télvételi ivei megtalálhatók Budapest Főváros Levéltárában. Említettük, hogy a mai legkorszerűbb társadalomtörténeti és történeti demográfiai kutatási irányzatok (pl. az amerikai új várostörténet, az angol várostörténet egyik, társadalomtörténeti érdeklődésű vonulata, valamint a Cambridge Group kutatógárdája, a nyugatnémet historiográfiában a Geschichte und Gesellschaft című folyóirat köré tömörülő csoport stb.) szemében a múltbéli népszámlálások fennmaradt eredeti alapadatai minősülnek az egyik legbecsesebb forráshelynek.^ Hazai tudományosságunkban is egyre nagyobb érdeklődés övezi a statisztikai természetű forrásanyagot. Prestatisztikus korszak vonatkozásában, azaz a XVIII. század és a XIX. századnak egészen a hetvenes évekig tartó időszaka viszonylatában a KSH Könyvtár mellett működő történeti demográfiai kutatócsoport vállalta magára a népszámlálási összeírások egybegyűjtését és rendszerezett formában történő kiaknázását.^ Újabban tapasztalható némi törekvés az 1870. utáni népszámlálási és mindennemű statisztikai adatközlés részletező tábláinak a kiértékelésére, ill. a különféle gazdaság— és társadalomszerkezeti összefüggésekre vonatkozó statisztikai forráshely kataszterbe foglalható rendszerezésére. A fontiek fényében különösen magasra kell értékelnünk azon néhány, de főként az 1941. évi népszámlálási felvételi iratanyag forrásértékét, amely egyfelől a prestatisztikus népösszeírások fennmaradt irataihoz képest, noha csupán egyetlen helység, Budapest viszonylatában teljesnek mondható és a benne foglalt adatok megbízhatósága is jóval fölülmúlja az előbbiekben előfordulókét; másfelől a statisztikus korszak statisztikai forráslelőhelyei sorában viszont az egyetlen olyan kútfő, amelynek hasznosításakor nem vagyunk kénytelenek alkalmazkodni az aggregát, azaz már eleve összevont számszerű adatok korlátokat szabó mozgásteréhez. A budapesti népszámlálások hagyományosan lakásstatisztikai jellegűek lévén, az 1941-es adatgyűjtés is elsősorban ebben az irányban kínál információkat. A népességre vonatkozóan az alábbi általános demográfiai adatok fordulnak elő a felvételi íven: a foglalkozás tüzetes, de tömör megjelölése, születési év, családi állapot, állampolgárság, anyanyelv, nemzetiség és mely év óta lakik (tartózkodik) Budapesten? Az önálló iparos vagy kereskedő elemekre külön vonatkozó kérdések (bejegyzett-e a cég, bejegyzett cég esetén egyéni vagy társas stb.) mellett megtalálhatók a népesség lakással kapcsolatos viszonylatairól tudósító adatok is (együttélők száma, a lakásban tartózkodás jogcíme, a lakásba költözés időpontja). A felvételi íven előforduló adatok túlnyomó hányada viszont magával a lakással függ össze és valójában úgy fogható föl a szóban forgó iratanyag, 67
