Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)
Intézményeink életéből
Világviszonylatban is ritka, hogy az állatkertben tojást rakjon a sarkantyús óriás teknős (Testudo sulcata). Nálunk 25 db tojást rakott, ebből 5 db-ot keltetőgépbe helyeztek, és ezek mind eredményesen ki is keltek. A kis teknősök ma már fél évesek, igen jól érzik magukat. A sivatagi róka (Fenecus zerda) kölykezése is legalább ilyen unicum az állatkertek életében. A szakirodalom ugyan tesz említést állatkertben sivatagi rókáról, de a felnevelési próbálkozások mindig eredménytelenek voltak. Nálunk három kicsi róka látta meg a napvilágot és külön érdekesség, hogy mindet az anyja nevelte fel. Ma már méretük anyányi. Állatkertünk híres volt víziló (Hippopotamus ambhibus) szaporulatáról „tenyészetéről” de az 1977 évi szaporulatnak az ad jelentőséget, hogy a vizüómama is a budapesti állatkertben született 1973-ban. Az 1977-ben született kafferbivaly (Bubalus caffer caffer) borjának a világra jötte nemcsak azért okozott örömet, mert ilyen még a budapesti állatkertben nem fordult elő, hanem mert a kaffer az öt veszélyes afrikai nagyvadfaj közül az egyik olyan, amelyik fogságban csak nagyon ritkán szaporodik. A Brazza cerkóf (Cercopithecus neglectus) is a fogságban ritkán szaporodó majmok közé tartozik, a pesti környezet és a jó párválasztás meghozta a jó eredményt és az 1977-ben világra jött kiscerkóf igen jól fejlődik. A petymeg (Genetta servalina) szaporulat azért érdemel említést, mert ez már a második itt született és felnevelt generáció szaporulata. A madár szaporulatok között az első helyen kell megemlítenünk a goda szaporulatunkat (Limosa limosa), mégpedig azért, mert valószínű, hogy világviszonylatban ez az első sikeres zárttéri szaporítás. Legalább üyen büszkék vagyunk az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) szaporodására is, ugyanis a vüágon csak négy állatkert ismeretes, ahol ez a faj eredményesen szaporodik. A holló (Corvus corax) tenyészpárunk az 1977. évben az előző évekhez hasonlóan ismét 5 fiókát / nevelt fel, melyeket sikerrel kitelepítettünk a (repatriálás) Börzsöny hegységbe. Az előző években is végeztünk ilyen kitelepítéseket a Pilis hegységbe, az oda helyezett párok már szaporodtak is. A felszabadulás óta 1977-ben volt a gólyáknál (Ciconia ciconia) az első sikeres költés. A három darabos gólya-szaporulattal az a terv, hogy számunkra gólyafészkeket helyezzünk el és így próbálunk lehetőséget biztosítani a madarak szabad természetbe való költésére. A goda (Limosa limosa), az ugartyúk (Burhinus oedicmenus), a holló (Corvus corax), a gólya (Ciconia ciconia) költése számunkra nemcsak azért nagyszerű eredmény, mert ilyen még nem volt, vagy csak ritkán fordult elő az állatkertekben, hanem azért, mert ezzel is annak a nagyon fontos és nagy jelentőségű feladatnak tehetünk eleget, ami ma már minden állatkertnek nemcsak feladata, de kötelessége is, hogy a ritka, védett, vagy kipusztulóban levő fajokat megmentse és lehetőleg szaporítsa, s ha mód van rá biztosítsa a szabad természetbe való visszahelyezését. Ennek a feladatnak tettünk eleget akkor is, amikor gyűjtő utainkon többek között az elpusztulásra ítélt bakcsó (Nycticorax nycticorax), és gulipán (Recurvirostra avosetta) fiókákat öszszegyűjtöttük és nem kis munkával felneveltük. A felnevelt állatok egyrészét a Pusztaszeri Természetvédelmi területről gyűjtöttük és kifejlődve oda is helyeztük vissza 1977-ben. 48
