Gerelyes Ede (szerk.): Közlemények 1978. Budapest Főváros Tanácsa Tudományos Intézményei (Budapest, 1978)

Intézményeink életéből

véltári kutatást megkönnyítő segédletek, tematikus mutatók, jelennek meg. A sorozat címe (a megszokott segédlet műfajmegjelölése helyett: dokumentáció) is ki akarja fejezni, hogy a hagyományos segédleteken kívül újtípusú , specifikus tájékoztatók, dokumentáció—jellegű kiadványok is készülnek.

A Várostörténeti Tanulmányok címet viselő sorozatban adjuk közre a Levéltár tudományos munkatársainak, valamint külső töténészek várostörténeti kutatásainak eredményeit. E sorozat első kötete megjelent Budapest Székesfőváros részvétele az 1905 — 1906. évi „nemzeti ellenállásban” címmel.

Forrásfeltárások terén most Budapest Főváros Levéltára a gyűjtés, rendszerezés stádiumában van, hogy szerkeszthesse a „Források” következő, Nagy-Budapest létrehozását követő majd 30 év történetét tükröző dokumentumkötetet. Szerteágazó alapkutatások segítségével kell megfogalmaznunk a szocialista kori várostörténet néhány alapkérdését is: a szocialista tulajdonviszonyok között az egységes államigazgatás rendszerében a gazdaság mely szektorai vonhatók a város gazdaságtörténetének tárgyalásába? Lehetséges-e és miképpen a társadalmi-politikai mozgalmak történetének és belső életének önálló tárgyalása? Milyen periodizáció fejezi ki legpontosabban a fejlődés korszakait?,stb. Tanulmánykötettel, tudományos konferenciával, közgazdasági-történeti—irodalmi s természetesen mindenekelőtt levéltári források tömegének megmozgatásával készülünk a szocialistakori Budapest történetének megírására.

A fővárostörténet kutatás állapotát áttekintve a II. Helytörténeti Konferencia 1976-ban biztonsággal összegezhette: A főváros történetének témakörében 90 év alatt nem jelent meg annyi összefoglaló jellegű publikáció, mint az elmúlt tíz esztendőben. Hasznosnak bizonyultak azok a kezdeti lépések is, amelyek során tisztáztuk a magyar városfejlődés sajátosságait; Pestnek és Budának, valamint Budapestnek az ország gazdasági és társadalmi életében elfoglalt sajátos szerepét; elemzéseket készítettünk a nemzetközi összehasonlítás tükrében Budapest növekedési üteméről, majd számításokat végeztünk a világvárosi fejlődés ellentmondásairól, valamint térbeli és ideológiai „vonzáskörzetéről”.

Kutatásaink súlypontját az utolsó 300 évre helyeztük. E tekintetben új, hézagpótló alapkutatásokat kellett végeznünk, forrásközléseket kezdeményeznünk, forráskritikai módszereket kialakítanunk. Több témakör kutatásához módszertani segédeszközöket iktattunk be: ilyenek pl. a főváros piackörzetének alakulása, a társadalmi mobilitás kérdései, Budapest nemzetiségi kérdései és magyarosodásának folyamata a különböző korokban.

Ami elsősorban érdekel bennünket — a helytörténetben csakúgy, mint az egyetemes történetben - az a nép, annak anyagi és szellemi élete, intézményeinek és generációinak fejlődése. A múlt megismerése és megértése a helytörténészek számára sok okból döntő, maradandó élmény. Nemcsak azért, mert elmélyíti ragaszkodását a környezethez, hanem azért is, mert az urbanizáció modern korszakában saját szűkebb közössége életének is szerves részévé tudja tenni a tradíciókat. Munkájukat azért végzik, mert szembe akarnak nézni az élettel, értékesíteni akarják emberi és állampolgári tapasztalataikat, s mert ösztönözni akarják környezetüket a családok, a település, az üzem valóságos képének megismerésére.

10