Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában
A budapesti Wenckheim-palota, 1896 előtt a korszakban már ritkán jelennek meg a reprezentáció és a lakóterek szintjén, ehelyett a — városi magánpalotákhoz hasonló megoldással — a pincében (Csala), vagy gyakrabban és jellemzőbben külön épületben (Ó-Kígyós, Tiszadob) helyezkednek el. Innen az étel feltűnően hosszú úton, melegítő konyhán, illetve tálalón át kerülhetett csak a főúri ebédlő asztalára. A városi főúri magánpaloták és vidéki kastélyok összehasonlításakor az alapvető különbség a piano nobile palota esetében emeleti, kastélynál földszinti elhelyezésében, továbbá az előbbi kocsival történő, az utóbbi a gyalogos megközelítésében így feltáruló térkompozíciójában mutatható ki. A reprezentáció társasági tere a palotákban az utcai szalonsor, míg a kastélyoknál inkább a szaloncsoport volt, amely sajátos módon egészülhetett ki a télikert és más gyűjtemények reprezentatív termeivel. A palotákban és a kastélyokban az úri és úrnői lakosztályok — a beosztás hasonlóságán túl — a kastélyoknál mutatnak jóval több diszpozíciós lehetőséget. A házigazdaság rendeltetései mindkét épületfajtánál funkcionális egységet alkottak, amely határozottan elvált a többitől. Az elválás térbelisége a palotáknál korlátozottabb, jóval kisebb mértékű, s az épületen belül maradt, ezzel szemben a kastélyoknál különálló melléképület kapcsolására volt lehetőség. Az alaprendeltetések kiszolgálása mindkét épületfajtánál hasonlóan alakult: belső forgalomvezetésével mind a palota, mind a kastély belső térstruktúráját teljesen átszőtte, abban feltűnően nagy és jelentős részt foglalt el. A főúri magánépítészet műfajának két jellegzetes épületfajtája, a városi palota és a vidéki kastély együttes funkcionális térelemzésével kívántuk bemutatni, hogy mindkettő reprezentációs, lakó-, házigazdasági és ezeket kiszolgáló terek olyan hasonló együttese, amely funkcionális különbségeket csak feltűnően kis mértékben, építészeti változatosságot pedig elsősorban a környezeti kontextus alapvetően eltérő, városra, illetve vidékre jellemző adottságait kihasználva mutat.
