Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában
is járhatók. A megoldás legkorábbi változata Charles Moreau csákvári, 1816—1823 közötti kastélyátalakításában mutatható ki először hazánkban. A térrendszer elemzése szempontjából valamennyi, eltérő funkcionális jelleget mutató zóna - és határa — tanulságokkal szolgál. Ezek közül természetesen a leglátványosabbak a reprezentáció forgalmi és társasági terei. Ezek a korszakban még elválnak egymástól, s így jól megkülönböztethetőek. A legfontosabb reprezentatív közlekedő tér az előcsarnok, amely ha geometriailag nem is mindig (Bedér, Mosdós31), de a belső forgalom vezetése, elosztása szempontjából centrális jellegű, központi szerepű (Rátót, Tarnóca, Külsővat, Tura32 ). Az emeletre felnyúló, sokszor galériás kialakítású csarnoktér jellemző a korszakra, amely mintegy téralakítási következménye az emelet újbóli, építészeti felértékelődésének. A reprezentáció elsődleges kiszolgálója ebben a korszakban az emelet, ahol a vendéglakosztályok és vendégszobák kapnak helyet. Ez a szerep természetesen a lépcsőházat is felértékeli, amely az előcsarnokkal kialakuló egyre szervesebb építészeti kapcsolata révén látványos és nagyvonalú építészeti megoldással jelenik meg a korszakban. Az előcsarnok és lépcsőház Csitón és Ó-Kígyóson látott additív egymásmellettisége a korszakban változik meg. Az előcsarnok és a lépcsőtér nagy megnyitással összekapcsolódik (Rátót, Tura), sőt az 1880-as évektől át is hat (Mosdós), így a lépcső a csarnoktérbe kerül, miáltal a változási folyamat betetőzéseként építészetileg igazán nagyvonalú megoldás születik. Jellemző, hogy a fenti folyamat két fontos állomása a kastélyokat megelőzve két városi magánpalota téralakításában mutatható ki hazánkban először: a gróf Károlyi Alajos, és később a gróf Károlyi István építtette palotákban. Utóbbi központi fekvésű, galériás, lépcsőt is magában foglaló, forgalomelosztó szerepű csarnoktere fogadó- és társasági rendeltetést is kapott, s ennek megfelelően bútorozták. Ezzel megjelent hazánkban is a hall, amelynek elterjedése és építészeti kialakításának nagyvonalú változatai ugyan még a dualizmus korára esnek, de kivezetnek a „neoreneszánsz" " 33 korszak kereteiből. Széli Kálmán rátóti kastélyának dolgozószobája, 1896 előtt A reprezentáció társasági tereinek a korszakban jellegzetesnek tekinthető megoldását a kastélyok az 1850-es évektől mutatják. Csitón részben, Ó-Kígyóson már teljességében látható ez a nagyszalon, a könyvtár és az ebédlő azonos tengelyben (enfilade) kapcsolódó sorában, amely a kert kányában fedett terasszal egészül ki. A haránttengelyes, „H" alakú térkompozícióban összekapcsolódó termek formai és funkcionális eredete egyaránt lehet a reneszánsz Villa Farnese (Caprarola) Casinója képviselte sajátos épületfajta típusmegoldása. Ez, ahogyan már emHtettük, kisebb létszámú társaság időszakos, fesztelen együttlétének, szórakozásának helyszíne volt a 16—17. századtól egész Európában. A terek niinimális funkcionális igényeket elégítettek ki rendkívül egyszerű térkompozícióval. Ennek formai és tartalmi idézete, szintén reprezentatív társasági rendeltetéssel, a korszerű kastélyba integrálva jó és előremutató építésze-30 Csákvár [Fejér megye] gróf Esterházy Miklós János (1775-1856) kastélya. 31 Betlér [ma Betliar, Gömör és Kishont megye, SL] gróf Andrássy Manó (1821-1891) kastélyának 1880-1886 közötti átalakítása; Mosdós [ma Somogy megye] őrgróf Pallavicini György (1881-1946) kastélya 1892-1894-ben épült fel. 32 Rátót [Vas megye] Széli Kálmán (1843-1915) kastélyának 1876—1880 közötti átalakítása; Tarnóca [ma Somogytarnóca, Barcs, Somogy megye] gróf Széchényi Ferenc (1835-1908) kastélya 1873—1875 között épült; Külsővat, Bánhalmapuszta [Veszprém megye] Schmidt-kastély 1890 körül; Tura [Pest megye] báró Schossberger Zsigmond (1827-1900) kastélya 1883-ban épült fel. 33 FEKETE 2007.
