Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Váczi Piroska - Fekete J. Csaba: Főúri térrendszerek a dualizmus korában
Főúri térrendszerek - reprezentatív magánépítészet a dualizmus korában A palota minden típusában olyan épületet jelent, amelynek a hatalom megjelenítése (legyen az intézményi vagy magán reprezentáció) az alapfunkciója. A főúri magánpalota funkciója alapvetően kettős: a család reprezentációs és lakóigényeit egyaránt hivatva volt kiszolgálni. A 19. század második felének Pest-Budáján, majd Budapestjén ezek az épületek két alapvető típusba sorolhatók: a főúri magánpalota egy család speciális életmódjából fakadó reprezentációs és lakóigényeit szolgálta, a palotabérház viszont úgy épült meg, hogy a magánpalota építészetileg összekapcsolódott egy bérházzal vagy bérházrésszel. Míg az első típus formai jellemzőit több évszázados előzmények alakították és érlelték, mindig az adott korszak építtetői elvárásainak és a változó építészeti stílusoknak megfelelően, addig az utóbbi — a palotabérház — jellemzően 19. századi építészeti jelenségnek tűnik. Azon körülmények ismertetése, amelyek megjelenéséhez és népszerűvé válásához vezettek meghaladja ennek az írásnak a kereteit, mégis ki kell emelnünk azokat a tényezőket, amelyek meghatározták e típus elterjedését a 19. század második harmadától Budapesten. Az 1860-as évekre beérő politikai és társadalmi változások eredményeként az arisztokrácia ismét Pest-Budára helyezi át rezidenciális székhelyét. Ez az időszak ugyanakkor egybeesik a kapitalizálódó gazdasági élet és Pest-Buda rohamos fejlődésével. Az arisztokrácia tehát mindezen tényezők közepette találja meg saját szerepét a városban, s hosszú idő után ismét magánpalotát épít Budapesten. Erre az időszakra már az is gyakorlattá vált, hogy nagyrészt feudális alapokon nyugvó vagyonának egy részét városi ingatianba fektesse, és ezáltal kivegye részét a házbérből származó jövedelemszerzés tipikusan városi formájából.2 Kézenfekvő tehát ebben a korszakban, hogy a városban való hangsúlyos jelenlétével elősegítse annak fejlesztését, egyben gazdaságilag is kihasználja a helyzet adta lehetőségeket: reprezentatív jelenlétét és magánlakás iránti igényeit összekapcsolja egy jól jövedelmező bérház építésével. Külön bérházépítés követi sokszor azokat a magánpalota-építkezéseket is, ahol a palota eredetileg csak a család használatára, önállóan épül meg. Ez a vegyes funkció olyan korjelenségnek tűnik a budapesti palotaépítészetben, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül sem az életmód, sem az épülettípus elemzésekor.4 A főúri magánpaloták diszpozíciójukat tekintve szabadon álló (gróf Károlyi Lajos és Alajos palotája),5 részben szabadon álló (gróf Festetics György palotája),6 és zártsorú beépítésben egyaránt előfordulnak (gróf Károlyi István palotája).7 A palotabérházak kivétel nélkül zártsorban épültek. A két épület „együttélésének" azonban különböző megoldásai születtek. A leghatározottabban gróf Batthyány Géza terézvárosi palotája és bérháza válik ketté. A tulajdonos a két szomszédos telek megvásárlásával tulajdon-2 VÂCZI 2003. 48-56,159-182. p. 3 Például gróf Károlyi Lajos bérházépítkezése a palota mögötti a a Szentkirályi utcában, vagy Wenckheim Frigyes bérháza a palotával szemben, a Reviczky utcában. 4 VACZI 2003. 43-64. p. 5 VITL Pollack Mihály tér 3 - Múzeum utca 4. építész: Ybl Miklós, 1863-1865. Egyemeletes szabadonálló palota, mögötte nagy díszkerttel. A kilenctengelyes főhomlokzat a Pollack Mihály térre, tíztengclycs mcllékhomlokzatai pedig a Múzeum utcára és a Lovardára néztek. A kert keskeny sávban a Lovarda felőli oldalon és az épület mögött húzódott Az olasz és francia reneszánsz, valamint hellén elemeket ötvöző épület főhomlokzatának két nyúlánk manzárddal koronázott, és épületdíszítésével az oldalhomlokzatokra is átnyúló sarokrizalitjai hatásosan keretezik az épületet, és zárják le a tér beépítéssorának látványát 6 VIII. Bródy Sándor utca 3 - Pollack Mihály tér 10. építész: Ybl Miklós, 1862-1865. Egyemeletes, részben szabadon álló palota. A romantikus elemeket sem nélkülöző neoreneszánsz homlokzatok közül a főhomlokzat kilenc tengellyel a Pollack Mihály tér felé szabadon álló beépítéssel, a tíztengelyes mellékhomlokzat a Bródy Sándor utca felé zártsorban épült meg, a déli szárny hattengelyes. A témáról legutóbb: G. LÁSZAY 2002. 7 Vm. Múzeum utca 17 - Reviczky utca 6. építész: Fellner és HeJmer iroda, 1881-1883; Meinig Arthur, 1899. Egyemeletes palota, zártsorú beépítésben. 1899-ben második emeletráépítése a Reviczky utcai oldalon. A Múzeum utcai főhomlokzat héttengelyes, a Reviczky utcai tizenegy tengelyes, neobarokk stílusban. 8 VI. Teréz körút 11-13. építész: Hauszmann Alajos, 1884-1885. A zártsorú beépítésben épült kétemeletes palota főhomlokzata héttengelyes. A firenzei Palazzo Strozzitól léptékében, a földszinti nyílásokban és az épület bal oldalára húzott főkapuval tér el. A háromemeletes bérház főhomlokzata kilenctengelyes.
