Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Gábor Eszter: A neoreneszánsz építészet léptékproblémáiról

Gábor Eszter A neoreneszánsz építészet léptékproblémáiról „Ybl az olasz renaissance terén való nagy jártasságával, finom dekoratív ízlésével, de bizonytalan konstruktív érzékével néhány olyan nagyszabású épületet emelt a fővárosban, amely megkövetelte környezetének hozzáidomulását. Hosszú tevékenysége éppen a szédületesen növekvő Űj-Budapestnek leglázasabb építkezési idejébe esik, s így hatása is közvetienül érvényesülő és feltétienül megvalósuló. Míg azonban neki renais s ance-stílű középületeihez a megfelelő anyagok álltak rendelkezésére, addig a gombamód termő bérházak építői olyan anyagokkal majmolták a renaissance-formákat, amilyenekből azok soha sem születhettek volna meg. A városra szabadított építők sisera-hadának jóvoltából a régi egyszerű és becsületes Budapest helyébe, vagy részben melléje, földuzzadt a téglából és habarcsból főúri renaissance-palotákat mímelő bérházak rettenetes városa, ahol mindent láthatott az ember, vakolat-kariatídokat, irdatlan balkonokat, párkányokat, pilléreket, ablakrámákat, csak — legalább a legújabb időkig — épkézláb építészeti gondolatnak kiütközését seholsem. Ybl nyilván nem felelős ezekért a következményekért; de hogy szereplése egyenesen végzetes volt ennek a városnak építészeti sorsára, tagadhatadan."1 „Az Andrássy utat is, az Ybl szellemét oly büszkén hirdető, sokat emlegetett előkelő ségű, nyugalmú és világvárosias jellegű Andrássy utat is fényes palotasomak szánták, holott nyilvánvaló volt, hogy csak bérházak s majdan üzlethelyiségek vonalává válhat, amely előbbutóbb végzetes összeütközésbe kerül önön »stilusaval«."2 1 FÜLEP 1923. 47-48. p. 1916-ban, a történtek után alig 20-30 évvel írta — egykori tisztelt professzorunk — Fülep Lajos a magyar neoreneszánsz építészetről ezeket a legkevésbé sem dicsérő sorokat. Fülep a közeli utód türelmetlenségével, és az esztéta — vagy ahogy őt nevezték, a művészetfilozófus — normatív, a történetiséget kevésbé figyelő szemléletével a historizmust teljes egészében elvetette, és a következő történeti—művészettörténeti korszakok, a szeceszszió és a korai modern követelményeit kérte számon rajta. Fülep, aki a modem polgárságot sem kedvelte jobban a historizmusnál, nem vette figyelembe, hogy a 19. század harmadik harmadának „szédületesen" gyarapodó polgársága már nem azonos a század első felének — a klasszicista bérházak emelésével „ a régi egyszerű és becsületes Budapestet" felépítő — szerény vidéki polgárságával. A dualizmus korának pesti polgársága már európai mércével igyekezett mérni önmagát. Az 1870-es évek elején a többi európai polgárral együtt szenvedte el a nagy válság csapásait — a fellendülésben is velük kívánt haladni. Városát a párizsi boulevard-ok és a bécsi Ring mintájára vágyott felépíteni, és ez a kívánsága találkozott a közhangulatot erősen meghatározó arisztokrata politikus, gróf Andrássy Gyula elképzeléseivel is. A Gründerzeit európai polgársága előképért az első nagy polgári fejlődés korához, a 15—16. századhoz fordult. Építkezéseinek előképe a reneszánsz építészet lett. A 19. századi polgári társadalom struktúrája azonban eltért a 16. századitól. Ez már a kialakuló tömegtársadalom 2 FÜLEP 1923. 50. p.