Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Lájer Vera: A MÁV Nyugdíjintézet köröndi bérházának sgrafUtó-kartonjai. A műtárgyegyüttes leíró bemutatása
Két homlokzatára az omamentális ékítményeket Rauscher, míg az emblémákat és a figurális medalionokat Székely Bertalan tervezte. Az Izabella utcai homlokzat sgraffito-díszeit levakolták, az Andrássy útiakat Bóna István és társai az 1980-as években restaurálták. A dekoráció tematikája a művészetekhez kötődik. Az Andrássy úti homlokzat építészetet, festészetet, szobrászatot, rajzot (grafikát), művészettörténetet és népművészetet megjelenítő hat emblémája a piano nobile ablakközeiben jelenik meg. Az emblémákhoz itáliai, német és németalföldi reneszánsz nagymesterek (Leonardo, Michelangelo, Holbein, Dürer, Fra Angekco stb.) medakonba foglalt portréi kapcsolódnak. Ennek az ikonográfiának a közvetien előképe a Heinrich von Rauscher Lajos — Kolbenheyer Ferenc: Az Országos Mintarajzfanoda épülete, 1875—1876 Ferstel tervei szerint 1868-1871 között épített bécsi Iparművészeti Múzeum homlokzati dekorációs programja. Jelentős eltérés, hogy a bécsi portrérekefek színes majolika technikával készültek.14 A MÁV Nyugdíjintézet köröndi bérházának sgraffitói A homlokzati dekoráció színvkágában jelen van a vÜágos és sötét alapként rendszerint alkalmazott homokszín 14 MENDÖL 1993. 258. p. és sötétbarna. Változatosságot mutat, hogy a két szín a rizahtoknál fordított állásban is megjelenik. Míg az ornamentáks részeknél a vÜágos és sötét szín az általános, a Székely által tervezett figurális részek és az emblémák alapszíne a vörös, a nőalakok felett megjelenő címerek háttere pedig zöldre színezett. A motívumok határait helyenként arany kontúrokkal emelték ki. A számos különböző intenzitású szín és a teljes felületet kitöltő sgraffitodíszítés alkalmazásán a vakolatrajz neoreneszánsz hellenizálódása figyelhető meg. Divald Kornél „Régi és modem sgraffito-díszítés" című 1904-es cikkében a technika korai és modem emlékeit is elemezte. )y A felsőmagyarországi renaissance építészet sajátos díszítő technikája a sgraffito, vagyis a sötét alapra vont világos mészrétegbe karcolt ékítmények szövevényes hálózata, amely a homlokzatot véges-végig ellepi, sima falmezőit rithmikusan tagolja, oromfala fülkés tagozásának és oromsorának plasztikus hatását fokozza, arabeszkszerűen szerteágazó s hellyel-közzel szívünket egyaránt legalább is annyira lebilincseli, mint a külföldi renaissance, erőteljesen kiugró pilaszterek és párkányok architektúrájába foglalt homlokzataival. ... Már a XVI. századbeli olasz mesterek is (...) a ránk maradt emlékek után ítélve, plasztikus hatás tekintetében kezdettől fogva a kőarchitektúrával s a korukbeli festészettel igyekeztek versenyezni. Ugyanebbe a hibába estek a sgraffito technika modern mesterei; Budapesten a mintarajziskola épülete s az Andrássy út körterén az egyik palota a példa erre. Fi pompás technikájú sgraffito díszítéseknek nem kisebb művészeink voltak mesterei, mint Rauscher Lajos és Szfkely Bertalan. Az alakos motívumok nagy arányai, az omamentális részek bravúros árnyalása a monumentális falkép-festőre, illetve a rézkarc mesterére vall. Ha e sgraffito homlokzatok nem is mondhatók stilszerűeknek, gáncs mestereiket annál kevésbé érheti, mert mindkét homlokzat díszítése még a múlt szá-Zad hetvenes (sic!) éveiből való, amikor a művészet mai evangéliumát kontinensünkön nem ismerték. A modem felfogáshoz stilszerűségüknélfogvajóval közelebb állnak régi sgraffito emlékeink, amelyek motívumainak zömét könnyű az olasz, kis mértékben a német renaissance ékítő elemeire visszavezetni. Alkalmazásuk módja azonban egészen eredeti s a XVII. században maguk a motívumok is mind nagyobb számmal válnak eredetiekké. A felső-magyarországi emlékek közül Divald a lőcsei Thurzó-ház vöröses színű sgraffitóit, a Sáros megyei 15 DIVALD 1904.243. p.
