Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Lájer Vera: A MÁV Nyugdíjintézet köröndi bérházának sgrafUtó-kartonjai. A műtárgyegyüttes leíró bemutatása
Lájer Vera A MÁV Nyugdíjintézet köröndi bérházának sgraffito-kartonjai A műtárgyegyüttes leíró bemutatása A Magyar Királyi Államvasutak Nyugdíjintézete által a mai Kodály körönd nyugati oldalán, az Andrássy út 88—90. szám alatt emelt bérház a budapesti neoreneszánsz építészet egyik kiemelkedő alkotása. Ennek egyik oka az épület hatalmas méretei ellenére kiegyensúlyozott, harmonikus tömegkompozíciója.1 A másik ok az a nagyméretű neoreneszánsz sgraffito-díszítmény, amely az Aradi utcai oldalt kivéve a bérház Andrássy úti, cour d'honneurrel is tagolt Kodály köröndi és Szinyei Merse Pál utcai homlokzatának emeleti részeit borítja. A sgraffito-technika mint épületdíszítő eljárás lényege abban áU, hogy a falfelületre két vagy több rétegben felhordott eltérő színű vakolatrétegekből a tervezett ábrázolás elnyerése céljából a felső vakolatréteget vagy rétegeket vonalak mentén és foltokban visszakaparják. A felső vakolatréteg érintedenül hagyott részei és a lekaparással láthatóvá tett alsóbb rétegek közötti színkülönbség által rajzolódik ki a díszítmény. Mindez hosszabb előkészítést igényel. A freskókészítéshez hasonlóan az előre megtervezett ábrázolást nagy papklapokra rajzolják át a megvalósítandó méretben. A kartonokon az alakzatok körvonalai mentén hegyes szerszámmal sűrűn egymás mellett apró lyukakat ütnek. Az üres vakolaton a kekő helyre rögzített karton lyukain finoman szénport dörzsölnek át. Az így keletkező fekete pontsor adja azokat a körvonalakat, amelyeket követve a tervnek megfelelően a legfelső vakolatréteget le kek kaparni. Az ókortól ismert díszítési mód kiváltképp az északi reneszánsz 1 GABOR 2002. 3SM0. p. 2 YBL 1952.180-181. p.; VÉN 1980; BRANCZIK—DEMETER 2007. 195-202. p. építészetben kapott jelentős szerepet. Ezt újította fel a 19. században a historizáló neoreneszánsz. A Magyar Kkályi Államvasutak Igazgatósága a Petschacher Gusztáv tervei alapján 1880—1881-ben kivitelezett épület2 homlokzati dekorációs rendszerének megtervezésére a sgraffito-technikában jártas Rauscher Lajos stuttgarti születésű, német iskolázottságú építészt, az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde ékítményes rajz tanárát kérte fel.3 A figuráks részletek kidolgozására maga Rauscher ajánlotta kollégáját és barátját, a falképfestészet területén akkoriban egyre aktívabban tevékenykedő Székely Bertalan festőművészt.4 Életrajzi vázlat Rauscher Lajos Stuttgartban született 1845. december 14-én. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd az ottani műegyetemen végzett építészként. 1868-ban Münchenbe ment, ahol korábban megkezdett iparművészeti tanulmányait folytatta és festészetet is tanult. Többek között Kurtz és Leins voltak a tanárai. Művészi fejlődésére a Closs testvérek és Adolf Gnauth építész munkássága is hatott.5 Rauscher Lajos 1871-ben érkezett Magyarországra, ahol építész bátyja, Ferenc tanácsára telepedett le. A magyar szakirodalom bátyja nevét csupán elvétve említi, a tevékenységét feltáró kutatás mindezidáig eredményte-3 FELVINCZI TAKÁCS 1910. 4 SZÉKELY BERTALAN 1999. 5 FELVINCZI TAKÁCS 1910.99. p.
