Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)

Vadas Ferenc: Neoreneszánsz a Rózsák terén

Ney Béla: A% óvónőképzőépületének bomlûk^atterve, 1875 (rekonstrukció) Kisdedvédő Egyesület, amely a hanyadás ellensúlyozására alakult 1873-ban, szintén rendelkezett saját képzőintézettel, sőt árvaházzal is. Telket abból a célból kért a fővárostól, hogy a kétéves képzésre bővítendő képezdét és a hozzá kapcsolandó internátust, valamint árvaházat közös épületben lehessen elhelyezni.16 Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a két egyesület fúziójáról, hogy a kisdedóvás ügyét egyeden nagy, országos szervezet hatékonyabban képviselhesse. 1874 júniusában megtörtént az összeolvadás, aminek eredményeként létrejött az Országos Kisdedóvó Egyesület, amely megörökölte elődszervezetétől a telekkérelmet. A fővárosi telekadományozással, illetve a későbbi telek bővítésekkel kapcsolatos iratok nem maradtak fenn, így nem tudható, hogy a fővárosi hatóság milyen indokkal döntött a Szegényház mögötti tér mellett. A Rózsák terét kelet felől határoló szabálytalan négyszög alakú tömb lehetséges beépítését alapvetően határozta meg az eredeti telekfelosztás. Csak a sarkain alakítottak ki viszonylag nagyméretű telkeket. A többi 16 telek kicsi volt (121-től 170 négyszögökg). így — bár 17 elvben alkalmasak lettek volna a beépítésre — nem bizonyultak életképesnek. Nem véletlen, hogy összevontan építették be őket — a 16-ból 15-öt! A főváros telekadománya a saroktelkek közötti hat keskeny, térre néző telekből juttatott három szomszédosat az egyesületnek: mindhárom 8 öl széles és 17 öl 5 láb mély volt. Ezeken épült meg 1875—76-ban a tér legjelentősebb neorene-Ney Béla: Az óvónőképzőföldszinti alaprajza, 1875 16 VADAS 1994b. 17-21. 17 Erről ld. uo. 20. p. cs VADAS 2004. 328. p. (25. jegyzet).