Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Sisa József: A neoreneszánsz Európában és Magyarországon — vázlatos áttekintés
ban foglalták a reneszánsz emlékeit is. Gailhabaud munkája hamarosan napvilágot látott német kiadásban is, azonban a négykötetes német verzió oly módon készült, hogy azt jeles tudósok, Franz Kugler és Jacob Burckhardt már szabályos építészettörténetté fejlesztették 10 (1852). Ebben a munkában találkozott a francia és a német mdományosság, a táblás albumok hagyománya és az újabb, szintetizáló és történeti szemléletű művészettörténet-írás gyakorlata. Megjegyzendő, hogy a könyvben a reneszánsz már a mai értelemben vett stílusfogalomként („Renaissance-Styi") szerepel. A németek azonban nem sokáig szorultak rá Gailhabaud mára már nagyrészt elfeledett könyvére. Néhány évvel utána megjelent Wilhelm Lübke egykötetes építészettörténete (1855),11 majd az annál jóval terjedelmesebb, Kugler (1856-1859), illetve Burckhardt és Lübke (1867, 1872) nevével fémjelzett ötkötetes építészettörténet. Erre az időre esik a reneszánszot Európa nagy kultúrkorszakai közé emelő burckhardti alapmű megjelenése is (I860).13 Az imént ismertetett francia és német építészeti munkák nem maradtak ismeretiének a korabeli magyar építészek előtt sem: az egykorú jegyzékek tanúsága szerint az egyes kötetek ott sorakoztak Etild József, Wéber Antal vagy Ybl Miklós magánkönyvtárának polcain.14 A különböző intézmények ugyancsak megszerezték a szóban forgó köteteket, nemegyszer éppen az említett építészektől történt vásárlás útján vagy hagyatékukat megörökölve. így rendelkezhetett jelentős építészeti szakkönyvállománnyal a budapesti műegyetem, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet és az Országos Mintaraj ziskola könyvtára.15 A könyveken kívül a magyar építészeknek természetesen rendelkezésre álltak a korabeli külföldi szakfolyóiratok is. Általános tájékozódásukat a külföldi tanulmányutak és az ottani könyvtárak ismerete is segítette. A tanulmányutak egy része eleve Itáliába vezetett. Ez sok magyar építész stádiumainak szerves részét képezte és gyakran a felsőbb tanulmányok 10 GAILHABAUD 1852. 11 LÜBKE 1855. 12 KUGLER 1856-1859; BURCKHARDT—LÜBKE 1867; LÜBKE 1872. 13 BURCKHARDT 1860. 14 MARÓTZY 2006; HALMOS 2008. 15 EMLÉKLAPOK 1893.15. p.; MŰEGYETEM 1893.; CZEKELRJSMlHÁLYFI 1896;VÁRDAI 1900. Freund Vilmos itáliai útirajza lezárása után, annak mintegy kiegészítéseként került rá sor.16 A néhány hónaptól akár egy évig is eltartó utazás kiváló lehetőséget teremtett a reneszánsz építészet emlékeinek megismerésére, útirajzokon történő rögzítésére. Az ezirányú ritka rajzi dokumentumok közül kiemelést érdemelnek Freund Vilmos fennmaradt itáliai útirajzai. A francia kutatás és a francia építészeti kiadványok elsősége, valamint a francia kultúra hagyományos presztízse nyilván közrejátszott abban, hogy a korszak, majd a stílus megjelölésére általánosan a francia „renaissance" szó vált használatossá, és nem az olasz „rinascita" vagy „rinascimento". A neoreneszánsz korai megnyilvánulásai a francia építészetben és ornamentikában feltehetőleg ugyancsak az okok közé sorolhatók. Mindenesetre a német és az angol nyelvben 1840 körül gyökeresedett meg a „renaissance" mint szó és fogalom. Mai ismereteink szerint magyar nyelvű írásban 1848-ban tűnt fel, éspedig a Pesti Hírlap egy ornamentikára vonatkozó híradásában.20 A felsorolt reneszánsz témájú építészeti albumokban szereplő elsődleges épülettípus a palota. Ezek ragadták 16 SISA 1996. 180-181. p. 17 Ferkai András tulajdona. Rendelkezésre bocsátásukért köszönetemet fejezem ki neki. 18 BRUCK 1969. 19 KARGE 2001. 20 BENKÓ 1976. 380. p. - Rostás Péter információja szerint magyarországi német nyelvű hírlapokban a „Renaissance" szó
