Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)
Hermann Wückwardt: A MAV'NyugdíjintézetAndrássy út 88-90. szám alatti bérháza, 1889 köti. Budapesti kapcsolatait és témaválasztásának konkrét okait nem ismerjük. Tartós jelenléte komoly konkurenciát jelenthetett volna honi kollégáinak, ám a jelek szerint csak „rövid kirándulást" tett a magyar fővárosba. Rückwardt Divalddal ellentétben nem esztétizál. Képein sokkal kézenfekvőbb eszközöket alkalmaz. Miközben a műfajjal szembeni elvárásoknak eleget téve művészien és precízen ábrázolja egy születő európai nagyváros modern épületeit,23 képeke időről-időre szándékoltan hagyja beszökni az életet, és „felejti" a kivágatokban mindegyre annak jeleit: a szellőző ágyneműt, az ablakban zöldellő fikuszt, az erkélyről letekintő fejkendős cselédet, vagy akár a friss lócitrom-halmokat.24 Mindkét alkotó esetében megfigyelhetjük, hogy a kor hivatásos építészeti fotográfusa mennyke tudatosan jár el: elemeke bontja a látványt, majd gondosan mérlegeli, hogy abból mit emeljen ki, mit juttasson képein főszerephez. Megfontolja azt is, rnilyen saját eszközök, ismeretek és fortélyok állnak rendelkezésére, és segíthetik hozzá ahhoz, hogy tökéletes és hatásos, leendő vásárlói tetszését elnyerő felvételeket készíthessen. A nyilvános szféra legfontosabb színterévé váló utca elkápráztatott, de kialakításában, megformálásában a hatalom részéről az esztétikai mellett valójában igen gyakorlatias logisztikai és poktikai megfontolások is szerepet játszottak.25 A nagyvárosi térben zajló egyre növekvő napi forgalom, a tömegek és az árucikkek mozgatásának és ellenőrzésének szándéka és kényszere a szabályozás új kereteinek megvonásával járt. Elsődleges szemponttá vált, hogy a köztér adatható és rendezett, ezáltal könnyen ellenőrizhető legyen. A folyamatos felügyelet biztosítása a rend őreke hárult, miközben a környezet higiénikus és esztétikus megjelenését az e céllal létesített fővárosi köztisztasági, kertészeti stb. vállalatok szak- és segédalkalmazottainak rendszeres munkája biztosította. A tágas, rendezett és rendszeresen karbantartott nyilvános terekben a társas érintkezés új formái és szabályai voltak kialakulóban. A nyílt utcán hivatalosan megszűnt mindenfajta külön engedély nélküli játék- és sporttevékenység, zenélés vagy a korábban természetes utcai árusítás. Budapesten 1879-től hatósági tilalom alá esett a nyilvános helyen történő szemetelés, vizelés, a favágás és a hkdetmények elhelyezése. Az uralkodóvá váló új, polgári illemkódex előkásait követő, leginkább környezete vizuáHs jelzéseke fogékonnyá váló kószáló, szemlélődő városi ember olvasott környezete jelzéseiből, miközben megjelenésével, gesztusaival, viselkedésével maga is jeleket, jelzéseket adott. Nagyvárosi díszletektől övezett élete színpaddá tágult, amelyben ugyanannak az előadásnak lett nézője és szereplője. Látott és látszódott. Reprezentált.26 A jól szituált, disztingvált járókelőt egyre inkább a feltűnés (pontosabban a hangos, illetlen viselkedés) kerülése, a befogadói attitűd, látszólagos szenvtelenség, passzivitás jellemezte. Viselkedése egyre fegyelmezettebbé, rejtjelesebbé, visszafogottabbá, sőt színleg némává vált. Társadalmi elfogadásának, beilleszkedésének, jelenlétének záloga épp az volt, hogy észrevétlenné vált, 23 Haggenmacher-ház. VI. Andrássy út 52. Építész: Schmahl Henrik, 1883-1886. 24 MÁV Nyugdíjintézet bérháza. VI. Andrássy út 88-90. Tervező: Petschacher Gusztáv. 1880-1882. 25 A következő néhány bekezdésben Gyáni Gábor: Az utca és a szalon című munkájának a témára vonatkozó főbb megállapításait ismertetem. GYÁNI 1999. 26 E reprezentáció jegyében, egyfajta idealizált önkép lenyomataiként születtek a korszak műtermi fotográfiái is.
