Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Nagy Zita: A berendezett város - Fotográfusok az Andrássy úton (1875—1925)
csak nem érdemes: „...vigasz jusson önnek is, nagysád, Iá fönn a második emelet magasán derékig kihajol ablakából, hogy oldalvást végig tekinthessen a járdán és megláthassa, vájjon az, a kiért szive (persze törvényes uton) eped, jön-e már vagy sem. Ama hatalmas féloszlopok, melyek az ön ablakát mindkétfelől szegélyezik, meghiusitják ugyan az ön látványát, de vigasztalja az ön szépészeti érzékét az, hogy szivének kilátástalan epedése e homlokzat architektúrájában egy erőteljes mély árnyékot jelent, melyről az / * / / 12 * • * építész semmikép le nem mondhatott." A városi polgár tökéletesen érzékeli és kíméledenül érzékelteti is azt distanciát, amely a változatianul fennálló, továbbélő helyi viszonyok és a díszes, nagyvilágias Andrássy út által sugaUt-sugalmazott új értékrend és életérzés között feszül. A fotográfusok nem ilyen kritikusak. Számukra minden új dolog (pl. egy-egy szebb lakó- vagy középület) új témát, megbízást is jelent. Jó érzékkel ismerik fel, hogy érdemes kockáztatniuk: pénzt fektetni szakismeretekbe, gépekbe, hogy készülő felvételeik sokszorosítása és terjesztése révén a városatyák és az építészek közös dicsőségének maguk is részesei, nyertesei lehessenek. A hazai piac hallgatólagos felosztása pillanatok alatt megtörténik. Klösz műtermi munkáival párhuzamosan már 1879-től nyomdai tevékenységbe kezd: fotoktográfiára 13 szakosodik, míg a cinkográfiák előállítása hamarosan Weinwurm Antal (1845—?), a fénynyomatoké (fototípia) pedig a tátrai felvételeivel hknevet szerzett Divald Károly (1830-1897)14 nevével kapcsolódik össze. Bár Klösz gyakorlatilag „privatizálja" az Andrássy utat, az 1880-as években mégis elkészül két figyelemreméltó kiadvány, amelyek fénynyomatú lapjain az Andrássy út néhány új épülete is helyet kap. Az alkotók távolabbról, Eperjesről és Berlinből érkeznek. „Budapest kivételével csaknem valamennyi nagyobb városa a művelt Európának bk oly művel, mely építészeti műremekeit összesítve elénk tárja, s így építőművészetének kányáról, haladásáról s fejlettségéről tanúságot tesz"15 kja Divald az 1883-ban Rozinay István szerkesztésében megjelentetett fénynyomat-sorozatának reklámjában.16 A kéthavonta forgalomba kerülő, füzet formában árusított, német, francia és magyar nyelvű képaláírásokkal kísért nyomatok többségén homlokzatok, bő harmadán pedig a fotókon megjelenő épületek alaprajzai láthatók. Ebben a sorozatban szerepelnek a MAV Nyugdíjintézetnek a mai Kodály köröndön álló bérházakól i ' 17 készült felvételek. Két évvel később, az 1885-ben megrendezett Országos Általános Kiállításon Divaldot az új iparág hazai meghonosításáért már díszoklevéllel jutalmazzák. Divald valóban mestere a fénynyomat technikájának, amit nemcsak a műintézetéből kikerülő és rendre értékesített nyomtatott képek hatalmas mennyisége (1882-ben két gépén napi 700—800 darab készül), de tökéletes minősége is jelez. Ám e műlapok alapos tanulmányozása érdekes felismerésre vezet sikerének valódi alapja nyilvánvalóan az a fotográfusi érzékenység és jó értelemben vett rutin lehetett, amellyel e nyomatok alapjául szolgáló egyedi felvételeit készítette. Ezek nélkül hiába is állt volna rendelkezésére a mégoly tökéletes technika és az eljárással kapcsolatban Münchenben és Drezdában elsajátított tudás. Divald virtuóz érzékkel választja meg a fényhatásokat, amint ezt a Harkányi-palota kapuját ábrázoló felvéf • r • 18 * f telén is láthatjuk. Gyakran és szívesen alkalmazza képein az éles szögben beeső súrlófényt, amelyben az épülethomlokzatok egyes tagozatai jellegzetesen hangsúlyossá, drámaivá, szinte belső izzásúvá válnak. Ha létezne az építészetben portré, talán ez lenne az. Divaldot a remélt külhoni üzleti sikereken túl Budapesti vállalkozására vélhetően másfajta ambíciók is ösztönözhették. Minden bizonnyal célja lehetett szűkebb 12 Uo. 133-134. p. 13 Az eljárás lényegét és saját nyomdászi tevékenységét önálló, illusztrált kiadványban ismerteti. KLÖSZ 1900-1906. 14 Eperjesi üzeme 1878-ban kezdi meg működését. 1880 körül önálló fotóműtermet létesít Budapesten, majd kiadóvállalatának székhelyét is ide helyezi. 15 Ld. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban őrzött példány első oldalainak egyikén. 16 ROZINAY 1883. A vállalkozás sikerét jelzi, hogy Divald sorozatát később több változatban és méretben is megismétli, 1891-ben például 24 ill. 12, 1894-ben pedig 18 képből álló kabinet-sorozatokban. 17 VI. Andrássy út 83-85. Építész: Kauser József, 1882-1884, valamint VI. Andrássy út 88-90. Tervező: Petschacher Gusztáv, 1880-1882. 18 Harkányi-palota. VI. Andrássy út 4. Petschacher Gusztáv, 1882-1883.
