Csáki Tamás - Hídvégi Violetta - Ritoók Pál (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok (Budapest, 2009)
Sisa József: A neoreneszánsz Európában és Magyarországon — vázlatos áttekintés
Sisa József A neoreneszánsz Európában és Magyarországon — Vázlatos áttekintés A neoreneszánsz Európában, és különösen Közép-Európában a 19. századi építészet egyik meghatározó jelensége.1 Valójában több is annál, hiszen mint valamennyi stílusirányzat, sajátos szellemi tartalmat hordoz, amely esetünkben a polgárosodó európai társadalom kialakulásának és virágzásának néhány lényegi kérdésével függ össze. A fejlődésben megkésett és a század során a felzárkózás útjára lépő Magyarországon ennek jelentőségét pedig aligha lehet túlértékelni. A következőkben szeretnénk vázlatosan bemutatni a reneszánsz iránti érdeklődés és a neoreneszánsz építészet európai kialakulásának néhány mozzanatát, és ehhez kapcsolódva megkíséreljük megragadni a hasonló magyarországi fejlemények egyes jellemző pontjait. A történeti tudatosság, a kibontakozó pozitivista módszer és szemlélet alkotta a kereteket, melyeken belül a 19. századi építészet a korábbi korokhoz képest intenzívebb párbeszédet folytatott a múlttal. A régi korok építészetének felfedezése és kutatása, emlékeinek publikálása e tekintetben kulcsszerepet játszott. A kibontakozó építészettörténeti kutatás, a történeti stílusok feldolgozása és megismerése ugyanis karöltve járt azok alkotó felhasználásával, a historizáló építészet mind újabb irányokat kijelölő gyakorlatával. A reneszánsz építészet felfedezésében Franciaország játszott vezető, sőt úttörő szerepet. Az intenzív érdeklődés hátterében a francia kultúra szoros klasszikus igazodása, a felvilágosodás nyitott és újító szellemisége, valamint a francia akadémia római ösztöndíjának („Prix de Rome") immár évszázados intézménye állt. Az utóbbi révén számos olyan építész — például Charles Percier, Grandjean de Montigny — tartózkodhatott évekig az örök városban, aki utóbb a szóban forgó folyamatban kezdeményezőén lépett fel. Maga a reneszánsz („renaissance") szó és a hozzá tartozó fogalom is a francia kutatáshoz kapcsolódik. Antoine-Nicolas Dezallier d'Argenville volt az, aki a szót először építészettel foglalkozó könyv címében szerepeltette, éspedig a Vies des Fameux Architectes Depuis la renaissance des Arts (1787) című művében.3 Itt a „renaissance", az „újjászületés" még nem Palazzo Massimi, Róma. Ch. Percier - P. F. JL. Fontaine: Palais, maisons, et autres édifices modernes, dessinés "a Rome (Paris, 1798) című könyvéből 1 HITCHCOCK 1954; MILDE 1981; KARGE 2001; KARGE 2008. 2 BRLX—STEINHAUSER 1978; BADSTÜBNER 1985. 3 DEZALLIER D'ARGENVILLE 1787.
