56 izzó ősze volt… Pillanatképek a forradalom napjairól - It was the fervent autumn of ’56. Snapshots on the Days of the Uprising (Budapest, 2006)
BEVEZETŐ
A felvételek készítőinek többsége - úgy gondoljuk - azzal a szándékkal fotózott, hogy olyan egyszeri és megismételhetetlen jeleneteket kapjon lencsevégre a forradalom napjaiból, melyek megőrzik e nagyszerű eseményeket. A forradalom bukása után pedig bizonyára abban reménykedtek, hogy elrejtett felvételeik nem kerülnek a hatóság kezébe. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ezeknek a képeknek a jelentős része akkor készült, amikor az emberek még hittek a győzelemben. Egy ismeretlen egyetemista 1956. október 30-án feljegyzett naplójából 10 is ez a lelkesedés és a jövőbe vetett hit olvasható ki: „Most pedig szóljunk Budapest állapotáról. Borzalmasan néz ki, a Nemzeti Múzeum kiégve, az Astoria kilőve, a rádió épülete összelövöldözve, az Alk.[almi] Áruház kiégve, a villamosvezetékek leszaggatva, a Rákóczi úton, a Baross utcán égnek meredő falak, a Boráros tér, a Kálvin tér, összeveretve, [az] egyetem kémiai laboratóriuma kilőve és így sorolhatnám tovább. Az Üllői úton, a József körúton ép ablak nincs, a József körúton autó-ágyúroncsok, bedőlt házak. Ostrom alatt nem nézett úgy ki. Elképzelhető, milyen lehet, amikor a tankok százai harcolnak az utcákon. Új életet kezdünk, új arcot kapsz te is, országunk, forradalmunk műve. Naplóm be is fejezhetem, egy hete már, hogy ifjúságunk, népünk szívéről elemi erővel tör ki a forradalmi láng, hogy lerázzuk magunkról az elmúlt évek igáját, önkényuralmát, hogy megszüntessük megalázó szolgaságunkat. Győztünk! Új felszabadult légkör tölti el a szíveket. Hallottam a magyar költők verseit, amelyek a forradalom tüzében születtek. Gyönyörűek voltak, szívből jövők. A magyar nép tud alkotni. Hamarosan felszínre fog jutni mindaz, amit eddig elfojtottak. A magyar hajnal hasad. A hajnal pírját az elesett hősök vére festi meg. Emlékezni fogunk rájuk örökké. Nemzeti ünnep lesz október 23. Leszállt az éj Budapestre. Most még sötétek az utcák, de hamarosan új fények gyulladnak ki, ifjúságunk, népünk keze nyomán, hogy hirdessék a független, szabad magyar nemzet boldogabb jövőjét." Egy régi kínai közmondás szerint „egy kép többet mond, mint ezer szó." Amikor nézegetjük, faggatjuk ezeket a megsárgult fotókat, katartikus érzés kerít hatalmába minket; az idő e felvételeket - a tartalmuk és a hozzájuk fűződő tragikus életsorsok miatt - ikonokká avatta. Minden egyes kép egyszerre hordozza magában a tragikumot és a felszabadultság érzését. Fontosak számunkra, mert „mitikus emlékezetünk" részei, mert történelmünk legdicsőbb eseményének őrizői.
