Pest-Buda, Budapest szimbólumai (Budapest, 1998)

5 A címer megváltoztatására jó negyven év múlva kínálkozott ismét alkalom: 1929-ben, az új fővárosi törvény előkészítésekor. A fővárosi közgyűlés 1929. június 26-án határozott egy bizottság felállításáról, melynek feladatává tette megvizsgálni, hogy „Budapest székesfőváros 5 címerének, illetve zászlószíneinek változtatása a heraldika szabályai szerint helyénvaló-e?"

16

. Ez a bizottság is szakértőket kért fel a közreműködésre: Hóman Bálint egyetemi tanárt, Gárdonyi Albert főlevéltárnokot, Csánki Dezsőt, az Országos Levéltár főigazgatóját. A szakértők véleményében — bár ragaszkodtak a szigorúan tudományos vizsgálathoz és elutasítottak minden, a lobogó színeinek megváltoztatására irányuló politikai mozgalmat — két szempont ütközött: a heraldikusé illetve a történelmét és hagyományait ismerő és tisztelő fővárosi polgáré. Mert igaz ugyan, hogy Budapest címere hibás, de „ezt a címert csaknem 60 esztendős gyakorlat szentesítette."

17 — s igaz az is, hogy az 1873-ban megállapított címer színeinek megfelelően a lobogónak is négy színűnek kellett volna lennie: veres-sárga (arany), kék és fehér (ezüst).

18 Javaslatukra heraldikáikig szabályosabb, színeiben egyszerűbb címer született (IX. tábla), de ők is megtartották — Óbuda jelzésére — a második kaput Buda címerében, s a helyét sem cserélték fel a pestiével; de azzal, hogy zöld mezőre állították, megteremtették az alapot a lobogó színeinek megváltoztatásához: pirossárga-zöld. A piros (veres) a közös szín, a sárga Pest városát, a zöld Budát jelképezte.

19 Az 1930:XVIII. törvénycikkel — amelynek 4. §-a rendelkezik a főváros új címeréről és zászlójáról — azonban jelentősen csorbult Budapest autonómiája, s az olyan szimbólumokra, amelyek éppen ezt az autonómiát hangsúlyozták, nem volt igazán szükség. Nem is váltak közkinccsé, bár igaz, hogy az idő sem kedvezett ennek: a harmincas évek gazdasági válsága, a II. világháború tragikus évei; a negyvenes évek végétől pedig Budapest — a Magyar Népköztársaság

20 fővárosa — azt a maradék autonómiáját is elveszítette, amelyet még az 1930. évi törvény meghagyott. Megszületett viszont Nagy-Budapest a hozzácsatolt hét várossal és tizenhat községgel,

21 melyeknek címerére, pecsétjére — azaz ön- és