Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)
Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok
Fekete Doboz 150 órás videofelvételt készített, melyet ma az Országos Széchenyi Könyvtár őriz. Csakhogy az újkori magyar történelemnek ez a páratlan fontosságú dokumentuma ma zárt anyag, amelyhez még speciális engedély birtokában sem lehet hozzáférni. Ennek oka, hogy a kerekasztal „lovagjai" 1989-ben azzal a feltétellel engedték be a tárgyalásokra exclusiv módon a Fekete Doboz kameráit, hogy az ott készült felvételek felhasználását valamennyi érintett hozzájárulásához kötötték. A hozzájárulások beszerzése érdekében az archivált anyagot őrző Széchenyi Könyvtár főigazgatója, az azóta elhunyt Juhász Gyula 1992. szeptember 25-én körlevelet intézett az EKA valamennyi résztvevőjéhez, adnák hozzájárulásukat — egyelőre csak az anyag kutathatóvá tételéhez. Az összesen 58 címzettből 49-en válaszoltak. Kilenc egykori résztvevő az 1993 januárjában megismételt kérésre sem válaszolt. A megállapodás értelmében már ez önmagában ellehetetlenítette a kutatás engedélyezését, de az újabb és újabb próbálkozásokat feleslegessé teszi az, hogy a válaszok közül négy nemleges. Az adott körülmények között nem vigasz az sem, hogy viszont a 45 pozitív válasz között több olyan is található, amelynek szerzője nemcsak a könyvtár által kért korlátozott, kutatói nyilvánosságba egyezett bele, hanem a teljes körűbe. Olyanok is voltak, akik kifejezettek kikötötték a teljes anyag csonkításmentes nyilvánosságra hozatalát. De vajon a tudományos kutatóknak és az ország érdeklődő lakosainak bele kell-e törődniük abba a helyzetbe, hogy a tárgyalások résztvevőinek egy része — a kilenc notórius hallgató és a négy tiltakozó — nem kívánja megosztani velük e kortörténeti dokumentum tartalmát? Azt gondolom, nem. Még akkor sem, ha a megbeszélések kezdetén a résztvevők alappal hivatkozhattak arra, hogy a felvételek nem nyilvános közszereplésről készültek, és így a nyilvánosságra hozatalhoz valóba megkívánt a résztvevők hozzájárulása. Ez a jogi helyzet nem is változott volna abba a — nyilván