Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)
Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok
is kénytelen eltűrni annak érdekében, hogy a közügyek korlátlanul vitathatóak legyenek. Később azután az amerikai legfelső bírák ezt a nagyobb tűrési kényszert kiterjesztették olyan személyekre is, akik nem viselnek ugyan állami tisztséget, de maguk választotta hivatásuknál fogva a közélet szereplői, mint például egy filmsztár vagy egy baseball-csapat vezetője. A német-amerikai teszt alapján aligha lehet kifogásolni a sajtónak az ÁPV Rt. vezetőinek magánpénzügyeivel kapcsolatos kíváncsiságát, hiszen ezek az emberek közpénzek kezeléséért kapták a fizetésüket. Az ebbéli tevékenységükre vonatkozó adatok közérdekűek. Vagyis ők nem hivatkozhatnak a személyes adatok védelmére. (Persze az más kérdés, hogy egy parlamenti bizottsági meghallgatás során ők is élhetnek azzal a mindenkit megillető joggal, hogy ne vádolják magukat bűncselekmény elkövetésével. Vagyis nem szerencsés ilyen meghallgatásokat tartani azt követen, hogy az ügyészség megindította a nyomozást ismeretlen tettesek ellen az adott ügyben. A mai parlamenti meghallgatottakból válhat még gyanúsított, akivel szemben felhasználható lenne a vallomása.) Ugyanakkor a közhivatalnokokkal kapcsolatos fokozottabb közkíváncsiság sem jelent felhatalmazást senki számára olyan magántitkok kifürkészésére, amelyek nincsenek összefüggésben a közüggyel. Tocsik Márta azonban nem közhivatalnok, de mégcsak nem is olyan közszereplő, aki maga kereste volna a nyilvánosságot, s ezért el is kellene viselnie annak hátrányait is. A sajtó által átláthatóvá tett közszereplővé senkisem válhat akarata ellenére. (Tocsik Mártához hasonlóan nem voltak közszereplők a lottóötös „szerencsés" nyertesei, akikre a Magyar Televízió Objektív című műsorának stábja álmukban tört rá, és kifejezett kérésük ellenére készített róluk — megengedem, nem szándékosan — olyan felvételeket, amelyek alapján minden „barátjuk és üzletfelük" könnyedén felismerhette őket. Megjegyzem: a szerkesztők azzal, hogy nem követtek el