Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok

replőknek a személyiségi jogait, aki múltjának nyilvánosságra hozatalához nem fűződik közérdek. Mint láttuk, Eörsi István három igazolást említ írásaiban Bohó múltbeli viselkedésének pertraktálására. Az egyik, hogy Bohó a forradalmat kompromittáló nyilatkozatot tett egy tíz évvel ezelőtti televíziós műsorban. A másik, hogy éppen egy olyan személy rendezte a Nagy Imréről szóló filmet, akinek magatartása Nagy Imre egyik vádlottársával szemben vitatható. Azt gondolom, ezek legfeljebb akkor igazolhatnák Bohó múltjának nyilvános felidézését, ha Eörsi egyszersmind azt is állítaná, hogy e körülmények folytán torzult a film tartalma. Ekkor ugyanis már a történelemhamisítás gyanúja vetődnék fel, ami egyértelműen közügy. Ezt azonban annál kevésbé állíthatja, mivel büszkén közli, hogy nem nézte meg a filmet. Eörsi harmadik érve az a Nagy Imréről elnevezett állami kitüntetés, amelyben Bohó részesült. Ez már elvileg megalapozhatja a múlt nyilvános firtatását, hiszen közérdek fűződik ahhoz, hogy az állam ne adjon kitüntetést arra érdemteleneknek. Csakhogy Eörsi első írásában ezzel kapcsolatban egyetlen rágalmazó tartalmú megjegyzést tesz csak (Bohó „a börtönben köztudomásúlag (?) megszegte a rabszolidaritás legelemibb szabályait"), második cikkében ezt egészíti ki a Róth Miklós által nyilvánosságra hozott tárgyalási jegyzőkönyv-részletre való hivatkozással. Ez azonban egyáltalán nem meggyőző bizonyítéka egy hosszú éveket börtönben töltött ember érdemtelenségének az emlékplakettra. 3. A Tocsik-ügy, avagy ki a közszereplő? Az Állami Privatizációs Rt-nél kifizetett több százmilliós „sikerdíj" kapcsán kirobbant botrány kulcsszereplője a nyilvánosság előtt az a jogásznő,