Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok

szövege: „E könyv nem jelenhetett volna meg a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetésének és személyi állományának segítsége nélkül." Ezesetben — azt hiszem — némileg át kell értékelnünk a cenzúrával kapcsolatos, általában indokolt ellenérzéseinket. Valahogy ekképpen: a könyvbetiltás rossz dolog, de kivételesen egy könyv be nem tiltása rosszabb lehet. 2. Az Eörsi-Bohó vita, avagy mi a közérdekű adat és mi nem? Az általam nagyra becsült Eörsi Istvánt felháborította a tény, hogy egy bizonyos Bohó Róbert a Magyar Televízió megbízásából filmet rendezhetett Nagy Imréről, ennek századik születésnapján, és még egy Nagy Imre emlékplakettel is kitüntették az illetőt. Felháborodásának a nagy nyilvánosság előtt két ízben is hangot adott. (Örökösök és egyéb bohóságok. Népszabadság, 1996. július 29. Komolyra fordítom a szót. Népszabadság, 1996. szeptember 16.) Legfontosabb kifogása Bohó Róberttel szemben — amit feltétlenül meg kívánt osztani az újság olvasóival —, hogy Bohó „a börtönben köztudomásúlag megszegte a rabszolidaritás legelemibb szabályait", másrészt, hogy tíz évvel ezelőtt ugyancsak Bohó egy Berecz János szerkesztette televíziós műsorban azt bizonygatta, hogy az 1956. október huszonharmadikai tüntetés már délután, a Bem téren az ellenforradalmi csőcselék demonstrációjává torzult. Ezeket a vádakat Eörsi második cikkében megtoldotta azzal a még sokkal súlyosabbal, miszerint „Bohó mint terhelő tanú segített abban, hogy néhány nappal szereplése után csinosabban simuljon Gimes Miklós nyakára a kötél". Ez utóbbi állításának alapja dr. Róth Miklósnak az első Eörsi-cikket követően megjelentetett írása, amelyben a Gimes Miklóst az 1989-es törvényességi eljárásban képviselő ügyvéd részleteket közölt Bohónak a Nagy Imre-per zárt tárgyalásán tett vallomásából.