Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)
Karsai László: Egy történész bolyongásai a magyar levéltárak útvesztőiben
nem tartják értelmesnek a MOL főigazgatójának eljárását. Megtehetném azt is, hogy mindazokról az iratokról, amelyeket nem enged mikrofilmeztetni, csak xerox-másolatot kérek, majd ezeket juttatom ki külföldre. Más kérdés az, hogy a törvény betűje szerint L. J. eljárása jogos, vidéki levéltárigazgató kollégái (elsősorban G. L. győri, O. I. pécsi, és E. F. székesfehérvári igazgató urak nevét kell említenem) valamint a Fővárosi Levéltár főigazgatója (V. L. úr) és a Budapesti Zsidó Múzeum vezetője (T. R. úr) segítségével eddig is már több mint félszázezer oldalnyi mikrofilmet készítettem és juttattam ki Jeruzsálembe. A magam részéről, őszintén be kell valljam, optimista vagyok. Legalábbis abban az értelemben, ahogy ezt 1975-ben Moszkvában egy észt barátomtól hallottam, aki megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között. Szerinte (és szerintem is) a helyes válasz: pesszimista az, aki szerint ennél rosszabb már nem lehet, de az optimista bízik abban, hogy igen.