Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Halmai Gábor: Nyilvánosság versus személyiségi jogok

l.A százhalombattai négyes gyilkosság jegyzőkönyve, avagy lehet-e legitim a cenzúra? Nem hittem volna, hogy valaha életemben szót emelek egy könyv betiltásának — vagyis mit szépítsük, cenzúrájának — védelmében. Történt ugyanis, hogy 1995 tavaszán a Mahír Lap- és Könyvkiadó Rt. gondozásában 50 ezer (!) példányban forgalomba került Peremiczky Attila „Gyilkosságok belső parancsra" című opusa. (Elnézést, de az irománnyal összefüggésben nem vagyok képes a „könyv" számomra szent fogalmát használni, de erről később.) a kiadvány nagyobb részben a százhalombattai négyes gyilkosság első számú gyanúsítottja rendőrségi kihallgatásának részleteit tartalmazza, illusztrációként pedig a kiskorú áldozatok exhumálásán készült ugyancsak rendőrségi fényképfelvételeket. A Legfőbb Ügyészség az áldozatok és hozzátartozóik személyiségi jogainak védelmében — nyilván a hozzátartozók által indított személyiségi jogi per jogerős bírósági eldöntéséig — felfüggesztette a brosúra terjesztését. Vajon legitimálhatja-e bármilyen körülmény a sajtószabadság legdurvább korlátozását, az előzetes cenzúrát? A kifejezés szabadságának talán legismertebb szószólója, a múlt század jeles angol liberális filozófusa, John Stuart Mill A szabadságról című klasszikus munkájában is elismeri a korlátozás lehetőségét, sőt szükségességét „mások sérelmének megakadályozása" érdekében. Az ilyen esetekben a könyvbetiltás, mint kétségtelen rossz, egy még nagyobb rossz elkerülését szolgálja. Nézzük meg most már, fenyeget-e feltétlenül elhárítandó káros következményekkel az ominózus kiadvány. A szöveg ismeretében állíthatom: igen. Mégpedig két, egymástól független szempont szerint is. Az egyik a személyhez fűződő jogok sérelme. Polgári Törvénykönyvünk általános szabálya szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok sérelmét jelenti nemcsak az