Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Majsai Tamás: Kinek a titka?

vetkezménye volt a horizontbővülésnek azonban az is, hogy csökkent az egyházügyi energia egy főre jutó fajlagos mértéke, kibővült a felelősségvállalás köre, s lassan, de folyamatosan mérséklődött a befolyásolás szempontjából mindig is fókuszban álló legfelsőbb szintű vezetőkre háruló koncentrált figyelem súlya. A periférián persze fel-felbukkant azért a módszer korábbi időket idéző, kriminalisztikai tartalmú felhasználásának igénye is. Különösen az eddig egészen máshoz szokott apparátus követte nehezen a változásokat, s látta olykor aggodalmasan fontosnak nem feledni múltat. Az alábbi jelentésrészlet jól érzékelteti ezt: „a politikai befolyásolás nem szúkülhet le kizárólag erre [ti. az imént idézett] területre: Igyekeztem mindazokat elszigetelni, mindazok hatását tompítani, akik az együttműködést nem vállalták, illetve az állam-egyházak együttműködése elé akadályokat gördítettek." Sőt, speciális feladattervek (egyfajta régebbi „reakciós terv") is készültek az aliegált elemek megdolgozására, valamint a „társadalmunk fejlődését passzívan szemlélő lelkészekkel való foglalkozásira. (Kidolgozásukban résztvettek a megyei instruktorok és a rendőrkapitányságok vezetői is.) Ez sem tudott azonban változtatni azon, ami mindezeket a buzgólkodásukat egy teljesen anakron módszer utórezgéseivé degradálta. „Az ellenséges politikai magatartást tanúsító" elemekkel szemben például már a feladatterv értelmében is csak „a felelősségrevonás indirekt (egyházvezetők általi) formáját" látták alkalmazhatónak, s mindvégig képtelennek bizonyultak még a primer célcsoportokkal való rendszeres foglalkozás elemi megszervezésére is. 2.7) A fordulat (a fejlemények tudatosulásának) igazi éve 1978. Ekkor olvasható első ízben a jelentésekben, hogy az egyházak válságának folyamata ellentmondásos. Az ok: a vallásossági statisztikai mutatók bizonyos, eddigiektől eltérő irányt jelző (lényegét illetően a hitélet fellendülését tük-