Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997)

Majsai Tamás: Kinek a titka?

házi struktúrák felhasználásának eddig viszonylag nyugodt folyamatára, nem kívánatos belső feszültségeket indukálnak, külpolitikai érdekeket veszélyeztetnek, s tápot adnak a külső fellazítás erőinek. „A velük való együttműködés [tehát] semmilyen szinten nem realizálható", mivel „a hivatalos egyház lejáratása [...] nem más, mint indirekt módja az államunkkal való szembenállásuknak." A probléma kezelését nehezítette, hogy az ellenzék többnyire az apolitikus ekklesiológia fegyverével (az állam és egyház elválasztásának elvileg mindkét oldalon vallott tételére hivatkozással) vitatta a funkcionalizált egyháziasság praxisát. A megoldást nem utolsó sorban éppen ezért kellett szintén csak egyházi szakértők, mégpedig a hierarchiák embereinek bevonásával intéztetni. (Végső esetben akár átnyúlásos formában is, azaz más egyházak erőinek a bevetésével.) Az említettek bátorítása, arra „inspirálása", „hogy a harcot elsősorban maguk vívják meg" (szellemi és regulációs szinteken egyaránt), pozíciójukban való erősítése és védelme tűnt az egyetlen használható elképzelésnek úgy a belső szakadások leküzdésére, mint az azokat kiváltó intern törésvonalak létrejöttének elkerülésére, illetve a már akut zavarok represszíós felszámolására. (A támogatásba belefért a teljes hatalmi arzenál leplezetlen rendelkezésre bocsátása, beleértve ebbe akár a titkosszolgálati és rendőrségi eszközöket is.) A módszer másodlagos előnyei között lehetett elkönyvelni a hierarchiák stabilitásának és a hatalomhoz fűződő lojalitásérzetének növelését, valamint annak a filozófiai meggyőződés rangjára emelt felfogásuknak az elmélyülését is, ami közösségeik békés működését egyedül a fennálló államegyházi konstrukció keretei között látta megnyugtatónak. (A Hivatal és regionális szervei persze nemcsak stratégiai és eszközadó szerepet játszottak. Kivették részüket az aprómunkából is. Többek között folytatták az elbeszélgetés és operatív munka útján végzett destrukciót — a „kifárasztás-"t, „a bomlasztás folyamatának erősítését" —, amibe rendszeresen be-