Kossuth Lajos alkotmányterve (Budapest, 1994)

nyök alapján a lapok a halál közeli bekövetkeztét jósolták, s az egyik újságíró felfedezte azt az általa szimptomatikusnak vélt összefüggést, miszerint II. Rákóczi Ferenc, a XVIII. századi Habsburg-ellenes felkelés vezére szintén a nagyhéten halt meg. S a nagyhét veszedelmesen közeledett. A megelőző szombaton Gabel Gyula fővárosi tanító vezetésével a „Szombat megtartási egyesület' tagjai L.A.J.O.S. betűkkel kezdődő zsoltárokat énekeltek, mivel a zsidó hagyományok szerint az a beteg, akiért így imádkoznak, meggyógyul. Miközben az ország közvéleményét a mitológiai elemekben sem szűkölködő felfokozott hangulat jellemezte, a magyar miniszterelnök megtalálta azt a megoldást, amit tulajdonképpen elődje, Tisza Kálmán sugallt 1889-ben. Olyan keretet kellett kialakítania, ami biztosítja ugyan a Kossuthkultusz méltó megvalósulását, de nem ellenkezik az uralkodó kemény akaratával. Wekerle úgy gondolta, hogy ha a főváros - az ország kiemelkedő jelentőségű törvényhatósága - temeti el Kossuthot, akkor a társadalmi igények is visszaigazolhatóak, s az uralkodó kívánsága is teljesíthető. A főváros akaratával egyáltalán nem ellenkezett a miniszterelnöki kényszerhelyzetből adódó megoldás. Kossuthot