Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Bevezető

közönségnek. Ezek az előadások elsősorban a múl tszázad és a századforduló időszakával foglalkoztak. A mostani kötetnek is vázat adó szűkebb témát Litván György előadása vezette be, aki részletesen beszámolt a jelenkorkutatás mai gyakorlati lehetőségéről, a tényeknek megfelelően sajnos, leginkább nehézségeiről. Sok szempontból ehhez kapcsolódott Kádár.Zsuzsanna előadása (amely nem azonos itt közölt tanulmányával). Az '56-os Magyar Forradalom Történetének Akadémiai Dokumentációs és Kutató Intézete kérésünkre vitát rendezett azoknak a történészeknek tágabb körével, akik az utóbbi években konkrét tapasztalatokat szereztek az 1945 utáni korszak gyakorlati kutathatóságáról. Az előadás ennek a vitának legfőbb megállapításait foglalta össze. Nagy port vert fel Majtényi László alkotmányjogász előadása, hiszen konkrét példákat említett arra, hogy miként lehet történelrm-statisztikai forrásokat egy embertelen politika szolgálatába állítani. így tehát miközben nyilvánosságot követelünk a történelem forrásainak, tisztában kell lennünk azzal, hogy ezekkel a forrásokkal vissza is lehet élni. Valamennyi állampolgárnak tehát megfelelő garanciát kell kapni arra, hogy személyes adatait senki se fordíthassa ellene. Ez az egyetlen olyan alkotmányos jog, amely jogcím lehet a kutatás, a nyilvánosság korlátozására. Borsa Iván előadása viszont éppen azzal foglalkozott, hogy a jelenlegi gyakorlat miként fordítja visszájára az említett jogos korlátozási igényt, miként minősítenek át hivatalos iratokat személyes adatokká, s korlátozzák így most már a joggal visszaélve a kutatás szabadságát. Rainer M. János előadása arra példa, hogy a források elzárása, a kutatás alkotmányellenes korlátozása milyen lehetőséget teremt a politika alakítói számára, hogy a történelmet meghamisítva, saját szolgálatukba állítsák azt. Erdmann Gyula előadása a levéltári törvény tervezetének koncepció-