Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Rainer M. János: Hazugságok és hamisítások Keletkezés, célok és módszerek - a Nagy Imre-per Fehér könyve

lehetőleg már (politikai) gyermekkorától kezdve a legaljasabb árulások sorozata terhei a lelkét, és így tovább. Ezekben a perekben az összekapcsolódást a különböző módszerekkel erre rábírt vádlott maga végezte, betanult és nyilvánosan "előadott" önvallomásaival. A Nagy Imre per kivitelezői valamennyien a régi ÁVH iskoláját járták így vagy úgy -, és a vizsgálat során vagy régi beidegződéseik, vagy erre szóló utasítás (esetleg mindkettő) nyomán megpróbálkoztak vizsgálati alanyaik önkritikus beismerésekre való bírására. Hamarosan kiderült azonban, hogy az nemhogy nem hoz kívánt eredményt, de a vádlottak részéről a legélesebb ellenállásba ütközik a tragikus sorsú Losonczy Géza kivételével, viszont teljességgel irracionális és bizarr, kiszámíthatatlan önostoro12 zásba csapott át. Ez valószínűleg zavarhoz vezetett az eljárás nyilvánosság előtti megjelenítése kérdésében, amelyet meggyőződésem szerint nem eleve döntöttek el. Nem véletlen, hogy az ítéletet időpontjában a szokásostól eltérően nem volt határozott álláspont a nyilvános akciókat illetően, holott a nyersanyag - a februári tárgyalás hangfelvétele, a júniusi fordulóról pedig hang- és filmfelvétel egyaránt - rendelkezésre állt! A szövegkörnyezetből való kiragadás, a montírozás, az elhallgatás régi módszereit azonban technikailag jobban lehetett alkalmazni a régi jó írásbeliség közegében. A Fehér Könyvnek elsősorban az "elveszett nyilvánosság" kvázi-morális lealacsonyító funkcióját kellett betöltenie. A vádlottakat kettéosztották. Mivel a per főalakjától, Nagy Imrétől igen nehéz lett volna önkritikára utaló mondatokat kiollózni, őrá a megátalkodott tagadó, a társait meghazudtoló, velük veszekedő, a nyilvánvaló felelősségtől gyáván menekülő szerepét osztották, mint a vádat aláhúzó "emberi" klisét. Vele szemben társai és a tanúk egy része - maga is letartóztatott, vádlott - felelősségét elismerő, töredelmesen valló "szerepet kapott". Nagy 12) Lásd erről például Kövér György: A halálhoz vezető út. Valóság, 1991, 7. szám. 36