Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Rainer M. János: Hazugságok és hamisítások Keletkezés, célok és módszerek - a Nagy Imre-per Fehér könyve

ta perverzió, a döglött oroszlán rugdalása. Lehetne mondani, ha a hazugság és a hamisítás, az információ monopóliuma és a vele való visszaélés nem lenne szinte kortalan. De mert az, ma sem fölösleges foglalkozni vele. Az 1958-as, sorrendben ötödik Fehér Könyv a technikák sajátos és már "kifinomult" alkalmazása. A keletkezés történetét érintem elsőként. A hézagos pártiratokban nem találtam meg az első '56 utáni Fehér Könyvek kiadásáról szóló dokumentumokat, de a megírás oka aligha kétséges. A tények és az emberek tapasztalatai nem beszéltek "önmagukért" - nem beszéltek az MSZMP kádár párti vezetéséért. Ennél fogva szükség volt az ilyenkor szokásás bevált gyakorlatnak megfelelően (lásd Kék könyvek, Szürke és más színű kiadványok) elmagyarázni a megtévesztett népnek és imperialista hírközlő szervektől átejtett külföldi közvéleményeknek, hogy a.) mi is történt valójában; b.) ami történt, bűn, amelyért büntetés jár az elkövetőknek; c.) ez utóbbi teljesen törvényes, ám a fölösleges izgalmak elkerülése végett diszkrét folyamat - tehát legfeljebb szűkszavú nap hírben, időnként pedig szakszerű válogatásban tárul a közvélemény elé. Az erre vonatkozó döntést a vezető elit és intézményrendszer csúcsain hozták, a legjobb erők bevonásával, ahogyan azt a Politikai Bizottság 1957. július 23-i jegyzőkönyvrészlete szemlélteti: "Javaslat a Fehér Könyv IV. kötete kiadásával kapcsolatban. A P.B. megbízza Szirmai István elvtársat, hogy a belügyminiszter által megadott anyagok felhasználásával készítsék elő a Fehér Könyv IV. kötetének kiadását, amely egyben felelet lesz az ENSZ ötös bizottsága által készített rágalmazó jelentésre. Szirmai elvtárs e munkába vonja be Betlen Oszkár elvtársat és más, általa szükségesnek tartott elvtársakat is." 3) Magyar Országos Levéltár, 288/5/36,ő.e. 8-9. oldal. Jegyzőkönyvi részlet a PB 1957. július 23-i üléséről.