Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Benda Kálmán: A történeti forráskiadványok helyzete Magyarországon

mást jelentő írásjeleket - nem a tudományosság jele, hanem éppen a tudománytalan igénytelenség következménye. Olyan is akadt, aki a ma már nem létező betűalakokat a nyomdával kiöntette, ezzel csak megnehezítve az olvasást. Azt mondhatjuk: a forráskiadás módszertani szempontból visszatért abba a teljesen össze-vissza helyzetbe, amiben 1885 előtt volt, amikor először próbálták meg ezt a kérdést tudományosan rendezni és bizonyos szabályok közé szorítani. 1991-ben az Akadémia megjelentette a budai Ali pasa 1609-1616 közötti levelezését. A levelek magyar nyelvűek, a kötet címe, a levelek kivetített dátuma azonban angol nyelvű. A levelek a magyar történelem egyik legbonyolultabb időszakában íródtak, de jegyzet egy sincs, se angolul, se magyarul, a rövid angol bevezetés csupán Ali pasa életét mondja el. A szövegben említett nevek azonosítását, az események, utalások megfejtését nyomozza ki az olvasó. A szövegek egyébként betű-hívek, de nem következetesen. A közölt 209 levélhez regeszta nem készült, tartalomjegyzék sem. Ha tájékozódni akarok tartalmukról, akárha csak egy bizonyos kérdésnek akarok utánanézni, erre egy mód van: végigolvasom az egész könyvet. A névmutató hiányos, egyes személyek hiányoznak belőle. A levéltári jelzetek pontatlanok. Azt hiszem, ez a kiadvány a magyar történeti forráskiadás mélypontját jelzi. A korszak egészét nézve sajátságos ellentmondás, hogy a forráskiadványok elapadása egybeesik a levéltári anyag nagyarányú megnövekedésével. Korábban teljesen elzárt családi levéltárak állami kezelésbe kerültek és megnyíltak a kutatás számára. A kutatást elmondhatatlanul megkönnyítették a levéltárak által készített fondjegyzékek, alapleltárak, iratokig lemenő mutatók. A történetírás rosszul értelmezett feladata azonban nem engedte a lehetőségek kihasználását. A Magyar Tudományos Akadémia, majd fokozatosan a Történettudományi Intézet is elzárkózott a forráskiadványok kiadásától, a Társulat is egyre kevesebb lehetőséget kapott. Kialakult egy olyan felfogás, hogy a