Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)

Benda Kálmán: A történeti forráskiadványok helyzete Magyarországon

mérését, megismertetését hirdette, a valóságos múlt források alapján történő bemutatást nem tartotta fontosnak. Ez volt a sorsa Kossuth Lajos iratai 1948-ban megkezdett kiadásának is. Miután szerkesztője, Barta István meghalt, a sorozat a hatodik kötettel leállt, csak 25 év múlva, 1989-ben került sor folytatására. Még azok a kiadványok jártak legjobban, amelyek munkálatai külföldön folytak. Említettem már a jezsuiták magyarországi jelentéseit, amelyeket Rómában adtak ki, Lukács László szerkesztésében, mintaszerű közlésben (Monumenta Antiquae Hungáriáé. Eddig négy kötet, 1550-1600 közti időből.) Egy sor XVI-XVII. századi felvidéki urbáriumot Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémia jelentetett meg két kötetben (szerkesztette: R. Marsina és M. Kusik). Az 1915-ben kiadott "A budai basák magyar nyelvű levelezése" 1589-ig terjedő első kötetét pedig Gustav Bayerle folytatta "Letters from the Pashas of Buda. 1590-1593" címen az Egyesült Államokban, Bloomingtonban (Published by Indiana University, 1972.) Az itthon egyre gyérebb számban megjelenő forráskiadványokat egyébként olyan kicsiny példányszámban adták ki, hogy gyakran még a könyvtárak sem tudtak belőle vásárolni. A Zsigmond-kori Okmánytár II/1. kötetet - ahogy ez az impresszumban olvasható - 700 példányban jelent meg. A II/2-es kötet viszont, amely az előző kötettel közös névmutatót is tartalmazza, csak 450 példányban. 250 példány első részhez tehát eleve nem volt meg a második. "A magyar jakobinusok iratai" című kiadványból a II. kötet jelent meg először 800 példányban. Követte a III. 600, majd az I. 500 példányban. Nem tudom eldönteni, hogy mindez szándékos rosszindulatot, vagy csupán ostobaságot takar. Jobban járt Györffy György "Magyarország Árpád-kori földrajza" című alapvető forrásműve, melynek I. kötetét 800 (!) példányban adták ki. Amikor a II. megjelent, az I-ből már nem volt példány. Egy holland cég jelentkezett az engedélyért, hogy megjelentesse. Az Akadémiai Kiadó azonban úgy vélte, akkor neki is megéri, és újra kiszedette az I. kötetet.