Levéltár és nyilvánosság - Levéltári Napok BFL, 1992 (Budapest, 1993)
Benda Kálmán: A történeti forráskiadványok helyzete Magyarországon
Hamarosan kiderült azonban, hogy a tudományos kutatásokat egyre erőteljesebben kezébe vevő és diktatórikusán irányító politikai hatalom a történészektől nem forráskiadványok elkészítését, nem is a mült gazdasági-társadalmi valóságának feltárását, hanem saját törekvéseinek az igazolását várja. A történeti kutatásnak jórészt a napi politika szolgálatába kellett állnia azzal a feladattal, hogy a múltat a jelen ideológiai kényszerzubbonyába rázza bele. A régmúltnak hivatalosan afféle negatív példatár szerepét szánták, melyből tetszés szerint húzhatók elő a jelenkori osztályharc jogos voltát igazoló példák. Időben egyébként is igyekeztek rövidre zárni a magyar múltat, s míg a munkásmozgalom történetének feltárása kiemelt hivatalos támogatást és széleskörű anyagi lehetőségeket élvezett, a feudális kor, azon belül különösen a középkor kutatása háttérbe szorult. Fokozottan megmutatkozott ez a forráskutatás és a forráskiadás területén A nehézségek az 1940-es évek végén, a történettudomány hivatalos és társadalmi szerveinek központosításával kezdődtek. Az irányító és felügyelő centrum az újjászervezett Tudományos Akadémia lett. Ennek keretében működött a megszüntetett Teleki Pál Tudományos Intézet utóda, a Történettudományi Intézet, s az Akadémiától függött a korábbi társadalmi szervezet, a Magyar Történelmi Társulat is. A két világháború közti korszakban a forráskiadás elsősorban ez utóbbi kezében volt. Az Akadémia történetszemlélete és érdeklődése ugyanis leragadt a XIX. század végének szintjén. Konzervatív volt a történetszemlélete, s korszerűtlen a forráskiadási módszere. A Társulat kiadványaként jelentek meg a "Magyarország újabb kori történeté"-nek, általánosan idézett latin nevén a "Fontes" sorozatnak kötetei, köztük Széchenyi István naplói, az 1848/49-es nemzetiségi mozgalmak oklevéltárai, Sándor Lipót főherceg nádor, vagy József főherceg nádor iratai. 1950-től kezdve a Történettudományi Intézet, a Magyar Történelmi Társulat és az Országos Levéltár kiadványai is az Akadémia tervének keretébe tartoztak, s csak akadémiai (azaz központi) jóváhagyássaljelenhettek meg. A forráskiadványokra egyre mostohább napok virrad-