Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
Czigány Dezső is szerepelt a MIÉNK második tárlatán, s többször kiállított a Nemzeti Szalonban. Münchenben, majd Párizsban tanult és a díjból itáliai tanulmányútra indulna. 4087 Pór Bertalan is Münchenben, majd - állami ösztöndíjjal - Párizsban tanult, s már ebben az időben komoly sikereket ért el. Számos kiállításon vett részt, s Hollandiába és AfíQf Németországba tervez utazásokat. A korábbi összetételű, de ezúttal szűkebb körű bizottság 4107 (Vaszilievits alpolgármester, Piperkovits tanácsnok, Bárczy, Glück Frigyes és Wolfher József voltak jelen) 1908 júniusában - a pályázók műveinek tanulmányozása után - Gulácsy mellett döntött. A harmadik alkalommal pályázó művésznek sikerült megnyernie a zsűri tetszését, s egyúttal valamelyest enyhíteni súlyos anyagi helyzetén. A díj odaítélése a döntéshozókat is dicséri, jelezve - immáron harmadszor - a fővárosi művészetpolitika szemléletének lassú modernizálódását. 1909-ben szobrászművészek számára hirdették meg a díjat. A 17 jelentkező között több híresség, s a korszak stílusáramlatainak csaknem minden képviselője megtalálható, a historizmustól a legprogresszívebb irányzatokig. Pályázott a díjra Beszédes János László, Gémes Gindert Péter, a korábbi díjnyertes Lányi I. Dezső, Sződy Szilárd; a Kecskemétre költöző és műveiben ekkor szecessziós formákat alkalmazó Kisfaludy Stróbl Zsigmond; a plakettművészet európai színvonalú művésze - Murányi Gyula; az antik minták nyomán indult - s ugyancsak modern szellemben alkotó - Sámuel Kornél, a már említett - a szecessziós-szimbolikus stílushoz közelálló - Szentgyörgyi István, s Vedres Márk, aki a klasszikus formanyelvet nagyfokú érzékenységgel alkalmazza, s ezzel teljesen a progresszív törekvésekhez kapcsolható. A bizottság most szélesebb körű: Vaszilievits alpolgármesteren, (elnök) gr. Festetics Gézán (az új tanügyi tanácsnokon), Bárczyn, Glück Frigyesen és Wolfner Józsefen kívül helyet kapott Alpár Ignác, Hauszmann Alajos és Hock János is. 1909 novemberében döntésükkel ismét erősítik a fővárosi művészetpolitika változó szelleméről alkotott képünket a díjat Vedres Márknak ítélték. A bizottság állásfoglalását azzal is kifejezték, hogy négy művészt (Sámuel Kornélt, Kisfaludy Stróbl Zsigmondot, Szentgyörgyi Istvánt és Gémes Gindert Pétert) külön elismerésben részesítettek. 4117 Az 1910 augusztusában - festőművészek számára - kiírt díj elnyerésére ismét nagyszámú -18 - beadvány érkezett. Ezek nem maradtak fenn, de a tanácsi kimutatásban a pályázók nevei és adatainak egy része megtalálható. Ismét benyújtotta pályázatát (ezúttal megkésve) Czigány Dezső és Pór Bertalan, s Gulácsy (mellékelve bemutatott műveinek jegyzékét) 4127 Jelentkezett a 19 éves pályakezdő Lampérth József, aki Párizsban kívánta tanulmányait folytatni, Benkhard Ágost, a KÉVE egyik alapító tagja, s kiállításaik rendezője, s a Nagybányán, majd Kohner ösztöndíjasként a szolnoki művésztelepen tanult Góth Móric, aki 1907-től állított ki a Műcsarnokban. Pályáztak még: Jávor L. Pál, Juszkó Béla, a Hollóssy-tanítvány Vörös Ernő és Zajti Ferenc. Az említettek között - ha az elkésettektől, a pályakezdőktől és az előző évi díjnyertes Gulácsytól eltekintünk - kevés kirobbanó tehetség akad. 4137 A bírálóbizottság azonos az 1909-essel, csak az átszervezés következtében a közoktatásügyi ügyosztálytól a díjak kezelését a XIV. ügyosztály vette át, s így ennek vezetője Wildner Ödön foglalja el új helyét. A bizottság üléséről készült jegyzőkönyv hiányában a döntés pontos lefolyását nem ismerjük, csak az eredményt: a díjat Góth Móric nyerte el. 4147 A korszakunkban ezután hirdetett pályázatokról csak a közgyűlési jegyzőkönyv bejegyzései maradtak fenn, részletek nem ismeretesek, így értékelésükre sem vállalkozhattunk.
