Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

Ödön, Vázsonyi Vilmos, a többiek a korábbiakból már ismertek: Benedek János, Márkus József, Márkus Miksa, Wodianer Artúr és Wolfner József. A díjat Róth Benjámin (írói nevén Révész Béla) író, publicista, Ady régi barátja - s első párizsi éveiben hű kísérője -, a Népszava irodalmi rovatvezetője nyerte. A bizottság megváltozott összetétele - Bárczy elnöksége

3867 és döntésük is - azt jelzi, hogy a főváros vezetői a kialakuló polgári irodalom hívei, s a városi képviselő-testület ezúttal ellenvetés nélkül fogadja el a döntésről szóló bejelentést.

3877 B. Képzőművészeti díjak Az első pályázat kiírására 1898-ban került sor, melyet szobrászok számára hirdettek meg. A jelentkező szobrászművészek közül - több hónapos, elhúzódó viták után - a bírálóbizottság két jelöltet javasolt a díjra: Szárnovszky Ferencet és (második helyen) Kallós Edét. A közgyűlés 1898. november 9-én a díjat Kallós Edének ítélte.

3887 Az ezt követő díjat festőművészeknek hirdették meg 1900 januárjában. A pályázó hat művész: Dudits Andor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Horváth Károly, Kernstok Károly és Tull Ödön közül a bizottság (elnöke: Gerlóczy Károly, tagjai: Berzeviczy Albert, Lötz Károly, Stróbl Alajos és Déri Ferenc tanácsi fogalmazó) júniusi ülésén egyhangúlag Hegedűs Lászlót javasolta, bár jegyzőkönyvben rögzítették, hogy „a díjra valamennyi pályázó érdemes lett volna."

3897 Az indoklás szerint Duditsot és Fényes Adolfot azért nem javasolták, mert már beérkezett művészek, akik több feladat közül is választhatnak. A bizottság Összetételét tekintve nem meglepő, hogy a hivatalos, műcsarnoki művészetet képviselő Hegedűs László mellett döntöttek és nem a hasonló korú, de már ekkor a „társadalmat s az embert érintő nagy témák feldolgozását"

3907 céljául választó Kernstok Károlyt. Ezután öt évig nem adtak ki díjat, ezért - az új alapítólevél elfogadása után - a tanács úgy döntött, hogy a díjakat az előírtnál gyakrabban adják ki. Az együttes felhívást - festőés szobrászművészeti díjra -1905 novemberében tették közzé. A festőművészeti díjra 12 pályázat érkezett. A jelentkezők többsége már bizonyos eredményeket, sikereket tud felmutatni, de akad köztük igazi amatőr is, aki most szeretne komolyabb tanulmányokat kezdeni. A művészi kvalitásokat mutató alkotók között két kiemelkedő névvel találkozunk: Gulácsy Lajos és Márffy Ödön is pályázott a díjra. Rajtuk kívül is van azonban néhány festő, aki már több kiállításon szerepelt és nevet szerzett a főváros művészeti életében. Ezek közé tartozik Nagy Zsigmond, aki Benczúr-tanítvány volt, s a Műcsarnok kiállításainak állandó résztvevője, de berlini és velencei kiállításokon is megjelent munkáival; Dittrich Zoltán, Hollósy volt növendéke a Nemzeti Szalon 1902-es kiállításán szerepelt; Jobbágy Miklós, aki a Műcsarnokban, de már külföldi kiállításokon is feltűnt, ifj. Szikszai Feri (sic !), a párizsi Julien Akadémia növendéke - érmet nyert az 1900-as párizsi világkiállításon, s 1905-ben a fővárosban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből; végül Veress Zoltán, aki 1895-től vett részt az OMKT kiállításain.

3917 A művészeti élet viszonyait tükrözi Gulácsy pályázati kérvénye, amelyhez - tűrhetetlen anyagi helyzete miatt - szegénységi bizonyítványt is mellékelt Apja a főváros alkalmazásában állt napidíjas mérnökként, de nyugdíj csak az állandó alkalmazottaknak járt, így halála után édesanyja jövedelem nélkül maradt, ő pedig családfenntartói szerepre kényszerült. Ekkor már öt éve rendszeresen megjelentek művei az OMKT és a Nemzeti Szalon kiállításain, s itáliai tanulmányai idején - mint írja - nagy hatást gyakoroltak rá a cinquecentót megelőző korszak itáliai mesterei, de szeretné a moderneket, B. Jonest és Rosettit is jobban megismerni, Nyugat-Európában folytatni tanulmányait „Első ízben kapnék