Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
Vili. A főváros művészetpártoló tevékenysége A XIX. század utolsó harmadában lezajlott gyors ütemű városfejlesztés, mely a népesség növekedésében, az iparosodás, a modernizáció folyamataiban, s a város területi növekedésében nyilvánult meg leglátványosabban, egyúttal Budapest külsó képének átalakulásával is együttjárt. Annak ellenére, hogy az urbanizáció üteme a fejlettebb európai nagyvárosoké alatt maradt, mégis itt jött létre az a kis létszámú, művelt polgári réteg, melynek érdeklődése és anyagi ereje révén a főváros kulturális vezető szerepe minőségileg is magasabb szinten érvényesülhetett A legjelentősebb oktatási intézmények mellett a század első évtizedére a művészeti élet is ide koncentrálódott. Itt volt legnagyobb az immáron új szellemiségű, a század formanyelvén „szóló" alkotások iránti fogékonyság, és kezdett működni az egyelőre még szűkkörű művészeti piac is. A gyakori kiállítások mellett az állami irányítású Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (OMKT) és az itt működő művészeti egyesületek díjak alapításával is serkentették az alkotók munkáját A folyamatot jelzik a Nemzeti Szalon - Erzsébet téri 363/ újjáépített kioszkjában rendezett - kiállításai, a Magyar Képző- és Iparművészek Egyesülete (KÉVE), a műkereskedelmet is folytató Könyves Kálmán Szalon, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre, majd az 1909-től működő Művészház megalakulása. A művészeti tevékenység támogatására rendszeresített díjak többségét az OMKT adományozta, előnyben részesítve a konzervatív ízlésű művészeket A felsorolt folyamatok, a polgári réteg térnyerése s a kulturális életben végbement változások - melyek az elitkultúra-tömegkultúra távolodását erősítették - a városirányítás korábbi szerepkörének átalakulásához, funkcionális bővüléséhez vezettek. A város vezetői immáron nemcsak a fejlődés alapját képező infrastruktúra kiépítését szorgalmazták, hanem azt is, hogy a világvárosi külsőt öltött Budapest művészetével is reprezentálja az országban betöltött központi helyét. A képviselőtestület és a tanács vezetői úgy vélték, hogy a főváros méltóságát is emeli, ha a rendelkezésre álló keretek között megrendelésekkel támogatják az itt élő művészeket Erre a köztéri szobrok, a városházát díszítő reprezentatív célokat szolgáló festmények, s a Fővárosi Múzeum vásárlásai nyújtottak lehetőséget de 1892-ben önálló művészeti díj alapítására is sor került 1. A „Ferencz József koronázási jubileum-díj" Az uralkodó trónralépésének 25. évfordulója alkalmából - Gerlóczy Károly helyettes polgármester kezdeményezésére - határozta el a közgyűlés, hogy jubileumi díjat alapít„ö Felségének negyedszázados uralkodása a békesség, elhelyezkedés, napsugaras megerősödés ideje: ezért kívánta Budapest székesfőváros ezt az ünnepet olyképpen maradandóvá tenni, hogy az annak emlékezetére tett alapítvánnyal a békességes haladás embereinek nyújtson segítséget ösztönző jutalmat Az alapítványi jutalom-díjakkal a székesfőváros nem a bevégzett tehetségeket akarja megkoszorúzni, hanem támogatni kívánja azokat akik a magyar tudományos irodalom, szépirodalom, művészet (festőművészet, szobrászat, műépítés, zene), valamint kereskedelem és ipar terén rátermettségüknek már nyilvánvaló jelét adták ... S ez által a magyar tudomány, szépirodalom, művészet, ipar vagy kereskedelem felvirágoztatását fogják elősegíteni." Az alapítványra évi 14 000 K-át fordítottak, melyet az éves költségvetés rendes kiadásai közé iktattak. Ebből a tudományos, szépirodalmi és művészeti díjakra 8000, ipari 73
