Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)

Előszó Ki emlékszik a hajdanvolt időkre, s azok hőseire? A kollektív emlékezet - akár az egyes emberé - csak a jelen szemüvegén át nézi a múltat, s annak változásait követve von sugárzó fénybe egy-egy régi nagyságot E könyv főszereplője a századelő mára csaknem elfelejtett, egykor hallatlanul népszerű, sokoldalúan művelt, varázslatos személyiségű alakja: Bárczy István. Korábbi munkatársa, Miklós Elemér így ír 1946-ban az akkor már rég letűnt korszakról: „Ha a történetírók Augustus Rómájáról és XIV. Lajos Franciaországáról tam'tnak,... az eljövendő magyar krónikásnak Bárczy István Budapestjéről illik megemlékeznie." Tizenkét éven át állt a város élén, s nagyszerű 'zarmesterként irányította. Tehetséges embereket gyűjtött maga köré, s a főváros intézményeibe a kor legjobb, újító szellemű szakembereit hívta meg, köztük a magyar progresszió jeles személyiségeit. Különös gonddal foglalkozott a közművelődés előmozdításával, melyet - a nagy liberális elődök, Eötvös és Trefort nyomán - a gazdasági és politikai modernizáció nélkülözhetetlen feltételének tartott. Az alkotások, melyek kezdeményezéseiből születtek - maradandóak. Az iskolák, a házak nagyrészt ma is állnak, s hirdetik az „építő polgármester" nevét, de talán még fontosabb az az európai szellem, mely a főváros művelődésirányító tevékenységét jellemezte. A városvezető polgárság - ereje tudatában és megnövekedett anyagi lehetőségei birtokában - Bárczy val együtt átérezte: áldoznia kell az oktatásra és a kultúrára ahhoz, hogy Budapest heterogén lakosságából öntudatos, művelt polgárság váljék. Bárczy e polgárság megteremtéséért, s a városigazgatásban annak szolgálatáért tett a legtöbbet. S talán ez az ő ma is időszerű, igazi öröksége. A könyv a fővárosi igazgatás művelődéspolitikájának keresztmetszetét adja. A Bárczy által kezdeményezett merész gazdaságpolitika és a szervezeti átalakítások adtak lehetőséget a nagymérvű beruházásokra, s ezzel párhuzamosan a közoktatás, közművelődés korszerűsítésére, a mecenatúra új formáinak kialakítására. Az egyes témakörökön belül az időrendi felosztás érvényesült, kivéve a beruházási program létesítményeit, melyeknél a művészeti stílus határozta meg a sorrendet. Talán magyarázatra szorul, hogy itt - az iskolákon kívül - a bérházakra is kitértem, de a művészetpártolás szempontjainak, s a fővárosi vezetők stfluspreferenci^inak érzékeltetéséhez ez nélkülözhetetlen volt. A művészetpolitika tárgyalásánál foglalkoztam a művészeti díjakkal, s a mecenatúra működési mechanizmusával. Külön említem azt a képgyűjteményt, mely a főváros irányítóinak kezdeményezésére jött létre, s alapját képezte a későbbi Fővárosi Képtárnak. A könyv kiadásához nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért köszönettel tartozom Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatalának, a Budapest Galériának, a Budapesti Történeti Múzeumnak, a Fővárosi Levéltárnak és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak. Szeretnék köszönetet mondani Hanák Péter professzornak, aki gazdag, sokrétű tudásával és emberi segítőkészségével nagymértékben hozzájárult munkám megjelenéséhez. Elismeréssel tartozom Vörös Károlynak: széleskörű tájékozottságával, termékenyítő gondolataival nagy segítségemre volt munkám során. Hálás vagyok a Budapesti Történeti