Erdei Gyöngyi: Fejezetek a Bárczy-korszak történetéből. Budapest művelődéspolitikája a századelőn (Budapest, 1991)
Bár ezekben az években a főváros anyagi helyzete nem tett lehetővé nagyobb arányú építkezéseket, 1901-1906 között 12 elemi és 10 polgári iskola épült, az újonnan létesített gazdasági iskolákból pedig az időszak utolsó évében már 35 működik, s tanulóik száma meghaladja a 2000-et. ' (L. a 2. sz. táblázatot) Röviden összefoglalva ezek voltak az eredmények, melyek Bárczy tanügyi tanácsnoki működése idején születtek. Amikor polgármesteri méltóságra emelkedett, legtöbbet a tanítók és tanárok vártak tőle - s várakozásaikban nem is csalódtak. Bárczy megnövekedett hatáskörében is változatlan érdeklődéssel és határozottsággal segítette az iskolai oktatás fejlesztését, s a kultúra eredményeinek legszélesebb körű terjesztését. A tágabb lehetőségek birtokában idítja a már említett „Népművelés" című folyóiratot, mely a kegkorszerűbb szellemiséggel igyekszik híveket szerezni a kulturális és társadalmi átalakulás gondolatának. 3. Oktatás és kultúra - egy folyóirat tükrében. A „Népmüvelés" szellemiségejellege Az iskolai oktatás elméleti és gyakorlati kérdéseinek tárgyalása a folyóiratban összekapcsolódik a társadalom és a közművelődés problematikájával, s ezzel - főként a pedagógusok számára - orientáló szerepet tölt be. Jellegét néhány példával illusztráljuk. A korszakban nagy népszerűséget szerzett színház tömegszórakoztatási formái aggodalommal töltötték el a szűkkörű művelt réteget.Az új irodalmi és társadalmi irányzatok eszméinek népszerűsítésében szerepét pozitívan értékelték, de az üres külsőségekkel való szórakoztatást elutasították. Úgy vélték, hogy felületes gondolkodásra nevel, a fiatalokat leszoktatja a tanulást jellemző túlzott erőfeszítésről s arra ösztönzi, hogy a „fáradság nélkül való munkát keressék." Legjobb nevelő a jó könyv, s a színház éppen az olvasásról szoktatja le az ifjúságot. 86 ' A fővárosba települt, 87 ' gyökértelenné vált, alacsony műveltségi szinten álló szakképzetlen réteg főként a népszórakozás formái - a Városligetben működő Angol-park, a sokféle vásári mulatság, az ekkortájt induló kinematográf (a mozgóképszínház), s a színművek igénytelenebb, sok látványossággal előadott válfajai - közül válogatott. Számukra írták és terjesztették az ekkoriban gombamódra gyarapodó ponyvairodalom termékeit, a szerelemről, a betyárok nagy tetteiről (Rózsa Sándor, Sobri Jóska stb.) s a kor híres embereiről (pl. Habsburg Rudolf) szóló „irodalmi műveket", melyek mellé a század első évtizedében nyomul be a vadnyugati történetek és detekü'vregényck sorozata. 88 ' A kapitalizálódó város egyre bonyolultabbá váló viszonyai között vergődő, feudális hagyományait hordozó réteg gyermekei csak az iskola révén juthattak magasabb szintű műveltséghez, szakképzettséghez. Éppen a lakosság ezen - számszerűleg nehezen meghatározható, de nem elhanyagolható - része, s gyermekeik miatt éreztek oly nagy felelősséget a főváros haladó szellemű irányítói. Az iskolából szerették volna a társadalom átalakulását gyorsítani, a kedvezőtlen hatásokat csökkenteni. Az oktatás reformját, a nevelés szemléletének változtatását sürgeti számos írás. Ne kész, leszűrt ismereteket tanítson az iskola, tegye lehetővé, hogy a gyermek saját élménye révén jusson tapasztalathoz, s váljék képessé az élet problémáinak mérlegelésére, a lényeg felismerésére, saját álláspontjának kialakítására. E cél eléréséhez vezető legjobb eszköz Lyka Károly szerint - a műhely-munka, a rajz, a mintázás bevezetése, mely önbizalmat,
