Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek

tosságnak szükségszerű jelenlétét a szocialista realista művészet „történelmi optimizmusának" nevezi.

68 Sztálinváros építésének dinamizmusa kicsiben a szocializmus építésének lendületét mutatta be, a munka befejeztével pedig a dolgozók levelet írtak Rákosinak, hogy a Vasművet Sztálinról nevezhessék el. A levelet 14 800-an írták alá, a „hősköltemény" szereplői.

69 Kötöttebb megoldást választott Pór Bertalan és művészbrigádja (Scholtz Erik és Újváry Lajos) az Urak országából dolgozók hazája (1951) festményük elkészítésekor. Pór Bertalant folyamatosan foglalkoztatta Rákosi arcának hiteles megragadása, miután 1949-ben elismerten a legjobb Sztálin-képet alkotta meg. Rajzok százezreit készítette emlékezetből Rákosiról, hogy minél tökéletesebben teljesítse feladatát. Ez a kép Rákosit Kossuth-díjasok körében ábrázolja a Parlamentben. Az erősen kihangsúlyozott kézfogás a királyok szobra alatt, a jelszószerű cím azonban némi bizonytalanságot mutat. A résztvevők idegenként ácsorognak a történelmi díszletek építészeti ívei alatt, nem tudják magukévá élni a környezetet. Nem analógia nélküli ez a szándékolt otthonosság, hiszen V. Szeröv 1954-es A Téli Palota elfoglalása után premierjére a barokk palota előcsarnokában kerül sor, ahol megálló katonák tüzet adnak egymásnak, de a bensőségességnek nem kedvez az emeletre vivő lépcső tágassága. Pór Bertalan és munkatársai sem tudták megoldani a tér birtokbavételét úgy, hogy a Parlament, az ország birtokbavételét - ne csak az állítás szintjén - is maradéktalanul érzékeltessék. A teátrális beállítás szembeszökő voltára többen fel is figyeltek. „A két - középpontba elhelyezett, egymással kezetfogó főalakot a többi szereplő szabadon, kötetlenül állja körül - elemezte a képet Redő Ferenc 1953-ban -. Nézik a kézfogást. Úgy érezzük, azért jöttek ide a kupolaterembe, hogy a kézfogást lássák. Tehát a kézfogás oka annak, hogy ezek az emberek bejöttek a kupolaterembe, ahelyett, hogy szimbóluma volna annak az igen fontos ténynek, amit az államférfi és a dolgozó találkozása jelent, és amelynek maga a kézfogás csak mellékes epizódja."™ (R. F. kiemelései). Az agitátor-képek a néző szempontjából nyitottak, hiszen a szónok vagy közvetlenül hozzánk beszél, vagy a hallgatóság részének érezhetjük magunkat. A kézfogás-témájú művek viszont zártak: a vezér megjelenésének reflexiója a kompozíción belül alakul ki, nem igényli a néző aktivitását. A nyitott kép elméletileg választást kínál, a zártnál már nincs alternatíva, a választás eldőlt, jogunk van elfogadni a felmutatást. Ezért a zárt rendszerű képek a befejezettség érzetét keltik, nem engedik közel magukhoz a szemlélőt, aki a jelenetet övező jelképekbe próbál kapaszkodni. Létezik tökéletes mű is: a vezérek kézfogása, ahol a nép mint zavaró tényező nem szerepel. N. Tomszkij és héttagú csoportja A Győzelem érdemrend átadása J. V. Sztálinnak (1949) gipszreliefjén Molotov, Vorosilov stb. gyűrűjében Kalinyin fog kezet Sztálinnal egy klasszicista belső térben. A dombormű elvont fehérsége, minden felesleges elem kiküszöbölése, a háttérben zászlót tarló katona élettelen volta mutatják, hogy a helyzet ebben az irányban meghaladhatatlan. Magyarországon a tökéletes mű nem készült el: ahhoz Rákosinak Sztálinnal kellett volna kezet fognia.