Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek

rös Hadsereg fennállásának tizenötéves jubileumára rendezett kiállításon mutatott be, Sztálin „fehér nyári vászonzubbonyban áll az emelvényen a falat elborító lángvörös zászlók tengerének háttere előtt." „A kéz megfontolt, egyszerű gesztusával folytatja elemzését V.M. Zimenko - és a nyugodt fejtartással a művész sikeresen emeli ki a közvetlen sztálini beszédmodort, amelytől távol áll minden néven nevezendő szónoki hatásvadászat: igazi sztálini módon elbeszélget az egybegyűltekkel. A vezér alakja és arca nyomban lebilincseli figyelmünket s az egész festmény eszmei és kompozíciós központjává válik."

61 A harmincas évektől Sztálin lesz a szovjet képzőművészet első számú témája, s az emelvényről a néphez beszélő szónok megjelenítésének mikéntje áthatja a népi demokráciák művészeinek gondolkodását is. Nyilvánvaló azonban, hogy a tribunus-képeknek nagyon határozott történelmi előzményük van. Az ókorban megragadható császári-hadvezéri reprezentációra rakódik rá a keresztény prédikátor alakja, aki egy másik világról - Isten Városáról hirdeti az igét a népnek. A különböző korszakok hangsúlyai, ideológiai felhangjai aztán beleolvadnak a jelentősen profanizálódott vezér-képbe, de ezeknek az elemeknek a léte kimutatható, sokszor maguk is rájátszanak arra, hogy felismerhetők legyenek. 13. Joganszon Lenin a tribünön (1950) festményén arra törekedett, hogy Lenint a fiatalság körében fesse meg. „A kép eszmei és szerkezeti középpontja - olvashatjuk immár sokadszorra - V. I. Lenin alakja. Kézmozdulata nyugodt, magyarázó. Lenin szeretettel, gondossággal megmintázott feje, művészien megrajzolt alakja megfelel a nép Leninről alkotott elképzeléseinek. A lelkes, átszellemült alak megmutatásában lélektani jelentősége van a Lenin fejét és kezeit megvilágító fénynek is."

62 A tribunus-képek nem nagy számú variációjának kötött formája, klaszszikus elrendezése, a kihasznált rafinált fényszimbolika alkalmazása teszi lehetővé, hogy minden politikai irányzat egyformán ebben a keretben képzelje el a vezéreit, így lehetséges, hogy a Szemerey-kollektíva Rákosi-képének legközelebbi rokona, szinte tükörképe Hermann Otto Hoycr Kezdetben volt az ige című olajképe, amely az 1937-es „Nagy Német Művészeti Kiállításon" szerepelt. A mű/idolf Hitlert mutatja be, amint az egybegyűlteknek a nemzetiszocialista eszmét népszerűsíti.

63 1948. augusztus 20-án Rákosi beszédet mondott az MDP kecskeméti nagygyűlésén. A tribünön egy fiatal pár az új kenyérrel köszöntötte, amelyet Rákosi meg is szegett. A fotón megörökített mozdulatban (Emlékkönyv, 101. old.) két, szubsztanciálisan különböző hagyomány keresztezi egymást. Az egyik a kenyérrel kapcsolatos termékenység-képzetek összessége, a másik a szobrásza formaképzésnek az antikvitásból eredő megoldáskeresése. Agusztus 20-a mint modern kori ünnep, 1945 utánra többjclentésűvé vált. Kecskeméti beszédében Rákosi ki is használta ennek szónoki lehetőségeit: „Van valami jelképes abban, hogy az 1848-as forradalom százéves évfordulóján, Szent István napján, az új kenyér ünnepén újra bizalomteljesen nézhet a jövő elé a felszabadult, sokat szenvedett magyar dolgozó nép".

64 Egy évvel később, az alkotmány életbeléptével a jelentések száma is szaporodik, s az Emlékkönyv 1952-es megjelenésekor egyértelműen a Rákosihoz köthető, megvalósul-