Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek

felmerült akadályok sikeres leküzdésében s az elemekkel való eredményes harcban". Ez a heroizmus csak úgy valósulhatott meg, hogy a nép saját múltjának haladó hagyományait folytatja, s most „gyermekei boldog jelenét és napfényes jövőjét" ünnepli. Sztálin tanításaiból kiderül, hogy nem minden történelmi korban volt meg az a hadvezér, aki a milliós tömegeket irányítani és befolyásolni tudta volna. Magyarországon a Sztálin adta lehetőségeket a Rákosi vezette kommunista párt változtatta történelmi valósággá, hiszen a lenini-sztálini tanítás nem más, mint a „győzelem tudománya". Az első tanítvány a legméltóbb arra, hogy a népet (a hadsereget) vezesse, hiszen ő közvetlenül Lenintől és Sztálintól sajátította el az eszmét, s kifejlesztette magában azokat a tulajdonságokat, amelyek a bolsevik pártvezetőt jellemzik. Nagyfokú közvetlensége a néppel az ellenséggel való kérlelhetetlenséggel párosul. Gerő beszédének szövegszerűen kiemelhető nyelvi sztereotípiái közül a két legfontosabb kitétel: „Rákosi és a párt - egy! Rákosi és a magyar munkásosztály egy! Rákosi és a magyar nép - egy!" illetve „ez az út, amelyen Rákosi elvtárs vezet bennünket - Sztálin útja!"

43 A háború utáni korszak állandó harckészültsége (militáns frazeológiája), a „történelmi monizmus" kimondott-kimondatlan elfogadása, valamint a nehezen elviselt, de ezt erényként hangoztatott Sztálin utáni másodvonal „lelkes kényszerűsége" határozták meg a „Rákosi Mátyás harcos élete" című kiállítást is. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet szervezte dokumentációs bemutatót egészítették ki a nép által készített ajándékok. Ezek egy része a barkácsoló kedv szavakat helyettesítő terméke (gyárak kicsinyített másai, gépmodellek, díszes emléklapok stb.), más részük viszont olyan míves alkotásoknak tekinthetők, amelyek a művészi gyakorlatnak megfelelően készültek, csak külsődleges elemekkel vagy a motívumok átalakítása val érték el a kívánt aktuális hatást. A születésnapi tárgyak közül a népművészeti munkákon figyelhető meg legjobban a tradíció-aktualitás kettőssége. Kántor Sándor karcagi fazekas miskakancsójára ajánló sorokat írt: „Készült 1952-ik évben Rákosi Mátyás apánknak, hogy magát és sok jó emberét kínálgassa belőle".

44 A debreceni mézeskalácsosok a legközvetlenebb jelképet, egy nagy mézeskalács szívet sütöttek. A megváltozott jelentésű csillag- és madármotívumok fordultak elő a legtöbbször: a somogy megyei Magyar-Szovjet Társaság titkársága által küldött díszpárnára vöröscsillagot hímeztek, ugyanígy alakult át békegalambbá a madár a túrkeveiek faliszőnyegén. Az új szimbólumok is helyet kaptak (állami címer, pártjelvény) a díszítőművészeti seregszemlén; ide sorolható mint az idegen hatás direkt képi átvétele, a moszkvai Kreml, amely egy balmazújvárosi ostor stilizált részleteként jelent meg. „Az alkotó pásztor képzelete a népmesék hangulatával eleveníti meg a Szovjetunió jelképét. Széles kőfal fölött világoskék torony emelkedik, csúcsán ötágú csillag. A bástyafalból és a torony két oldalán egy-egy virágszál nő ki, a torony fölött sárga hold ragyog, körülötte fénylő csillagkorona. Az éjszakában őrködő torony, a Szovjetunió iránti bizalom költői képe, elevenen fonódik össze népművészetünk e remekbe készült gyöngyszemén a Rákosi elvtárs iránti szeretettel és a boldog, alko-