Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Szücs György: A Rákosi Mátyás Művek

vendő sikerünk záloga a Magyar Dolgozók Pártja s az a férfi, akinek a nép ügye iránti szeretetéről, rendíthetetlen bátorságáról s politikai bölcsességéről három súlyos évtized küzdelmeiben e kiállítás minden dokumentuma tanúskodik, - a mi szeretett Rákosi elvtársunk."

26 Még nagyobb érdeklődés kísérte azt a szovjet festészeti kiállítást, amelyet a Sztálin téri Nemzeti Szalonban rendeztek meg. Körülbelül két hónap alatt mintegy 300 000 ember nézte meg, s a látogatottság november végére sem csökkent. A bejáratnál kérdőíveket osztogattak, amelyeken mindenki kifejthette véleményét, esztétikai nézeteit. „Ez a kiállítás közelebb hoz bennünket a szovjet kultúrához, művészethez. A képekben a jövőnk képét látom: ide fogunk fejlődni mi is, erős akarattal, kitartó tanulással." - írta az egyik látogató.

27 Az új ember művészetben is megnyilvánuló szellemi fölényét direkt összehasonlításokkal tették érzékletessé. „Emberellenes művészet Amerikában" - hirdette a Szabad Nép cikke a new yorki Modern Művészetek Múzeumáról. A polgári művészet a „nézők megcsúfolását" tűzte ki céljául: „Emberek helyett valamilyen torzszülötteket ábrázolnak, történelem előtti hüllőfejű állatokat, gennyesedéstől bomló arcú, ormótlanul elcsúfított, emberre alig emlékeztető tömböket."

28 Törvényszerű, hogy a befogadók a szépen formált, magas fokú eszmeiséggel rendelkező, epikus-figurális műveket választották, amelyek nem párhuzamosan élnek az avantgárdé mellett, hanem kibékíthetetlenül ellene. A sugalmazott ideológia átélhető esztétikája is ezt a hajlamot erősítette, s pontosan lerögzítette, hogy mi a művészet (és művészek) társadalmi feladata. Már közvetlenül Sztálinra vonatkozott a róla elnevezett alkotmány törvénybe iktatásának 13. évfordulója. Három hónappal a magyar alkotmány (augusztus 20.) életbelépése után s Sztálin születésnapja előtt különleges jelentőségű a szovjet minta felidézése. „Olyan okmány lesz ez - mondta Sztálin 1936-ban -, mely arról tanúskodik, hogy az, ami a Szovjetunióban már megvalósult, éppúgy megvalósítható más országokban is."

29 Ez a kijelentés újabb biztosíték volt arra, hogy valóban ezt az utat kell követni. A magyar alkotmány preambulumában a „Szovjetunió önzetlen támogatására" való hivatkozást követően kimondják, hogy az alkotmány „az országépítő munka már megvalósult eredményeit" és a „további fejlődés útját" jelöli. Ezért jó alkalom a Magyar-Szovjet Társaságnak a Sztálini Alkotmány évfordulója arra, hogy előadássorozatban ismertesse meg az érdeklődőkkel a szovjet emberek életét. Kezdeményezte, hogy a dolgozók faliújságok ezreivel tegyék szemléletessé az elért eredményeket, s ehhez képsorozatot bocsátott ki.

30 A nemzeti múlt, a munkásmozgalmi hagyomány, valamint a szovjet kultúra- és társadalomfejlődés „előkiállításai" megteremtették azt az érzelmi-hangulati közeget, amelybe az egész ország bekapcsolódhatott. Sztálin születésnapja fényes külsőségek közepette zajlott le. Az utcák, a terek, az épületek gazdag díszeket kaptak: a közismert Sztálin-képeket barokkos tropheumok keretezték, a vörös és nemzetiszfn zászló minden transzparens „címermezőjét" képezte, az egyéni fantázia és a konkrét minták végeláthatatlan füzérei ellepték a bejáratok, üres falfelületek reprezen-