Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Szabó Klára: A tanács és a párt kapcsolata az ötvenes évek első felében
a város vezetése anélkül hoz elöntéseket, hogy a kérdéses ügyben a pártbizottság véleményét kikérték volna. Követendő példaként hivatkozott a szovjet gyakorlatra, aholis állítása szerint a pártbizottság és a tanács vezetése naponta beszélik meg a problémákat. „Az elvtársaknak meg kell érteni - mondta - hogy Pártunk uralkodó, vezető párt, és a vezetést úgy tudjuk biztosítani ezen a vonalon, ha a legfontosabb kérdéseket behozzuk ide megvitatás végett." 4 Függőségi helyzetére emlékeztette a tanácsot a vonatkozó hatásköri lista, illetve a párt beavatkozása a személyzeti munkába. A tanácsok tagjait ugyan a Függetlenségi (ill. Hazafias) Népfront jelölte, s a választók szavazták meg, a választást azonban alapos előkészítő munka előzte meg, s ezt formálisan is a pártszervek végezték. A pártközpont döntése alapján a Budapesti Pártbizottság Káderosztálya a Várospolitikai Osztállyal együtt 1950. júniusában javaslatot dolgozott ki a budapesti tanácsok „káder összetételére". A javaslat szerint a tanácstagok 70%-a legyen az MDP tagja, a több tanácstag között minden kerületben legyen a kisgazdáknak ill. a Nemzeti Paraszlpártnak képviselője. A belső kerületekben ezen túlmenően legyen képviselve a Függetlenségi Népfronthoz tartozó valamennyi párt, (SIC!) a munkáskerületekben pedig úgy kell összeállítani a névsort, hogy a tanácstag jelöltek 20%-a pártonkívüli munkás legyen. A tanácsok végrehajtó bizottságaiban ketten, a belső kerületekben esetleg hárman lehetnek akik nem tagjai az MDP-nek. Az üzemi kerületekben pártonkívüli munkás bevonását látja célszerűnek a tervezet, amely részletesen szól a VB vezetők (elnök, elnökhelyettes, titkár) párttagságáról is. Meghatározza a tervezet a nemek arányát, s úgy véli úgy helyes, ha a tanácstagok 30%-a, a VB tagjainak 25-30%-a nő. Fontosnak érzi a fiatalok - 26 éven aluliak - jelenlétének demonstrálását is, a tanácstagoknál 15%-kal, a végrehajtó bizottságoknál egy fővel. A választott testületek mellett az apparátus személyi összetételét is élénk és kitartó figyelemmel kísérte a párt. Az álllamigazgatási apparátus személyi összetételének 1945-1950 közötti változásaira utalva, a tanácsok megalakulásakor felelős megnyilatkozások hangoztatták: a tanácsi dolgozók társadalmi összetétele is tükrözi hivatásukat, a dolgozó nép hatalmának megvalósítását. Ám alig lelik el pár hónap és Rákosi Mátyás az MDP II. kongresszusán már arra szólít fel: „Minden módon erősíteni kell az államapparátust. Fokozni kell a fegyelmét, szaktudását, fokozni kell az éberségét, az ellenőrzést, a harcot az államgépezetben megbúvó ellenség, a bürokrácia, a szabotázs ellen." Erre Rákosi szerint azért van szükség, mert a fiatal tanács vezetői közül sokan nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal, s fenn áll a veszély, hogy ha a párt nem elég éber, a tanácsok az ellenség eszközeivé válnak. „Nemcsak a veszély van meg - folytatta - de egyes tények azt mutatják, hogy az ellenségnek ez már bizonyos fokig sikerült, hogy az ellenség az új tanácsokba jobban be van épülve, mint a tanácsok előtti közigazgatásba." 5 Még ugyanebben az évben az MDP KV PB megtárgyalta a Budapesti Városi Tanács munkáját. A vita során Rákosi Mátyás kongresszusi intelmeit ismétli meg: