Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Ujlaki Péten Fischer József a Főváros Közmunkák Tanácsának élén

den e célt szolgáló vagy szolgálható bevételt központosított módon hivatott kezelni."

3 Ekkor már ugyanígy volt kénytelen cselekedni a jelentőségében alaposan megcsappant FKT is. A váltság 50 százalékának elvonása csapás volt a főváros pénzügyeire és így jelentősen csorbította autonómiáját, célba véve egyúttal annak teljes megszüntetését is. Az előbbiekkel szoros összefüggésben komoly feladat volt a lakáshelyzet javítása, illetve megoldása. Mivel az SZDP mindenkori községpolitikai elképzeléseiben eleve nagy súllyal szerepelt a lakáskérdés, így Fischer és rajta keresztül az FKT is kiemelten foglalkozott vele, amit a háborús károk most fokozottan indokoltak. A lakáshelyzet megoldására Fischer tervezetet állított össze és egy ú.n. „lakásreformot" akart végrehajtani, amelyet jelentőségében közvetlenül a földreform mögé helyezett. A lakásreform megvalósulának első lépését a régi lakások rendbehozatalában látta, ami részben a háztulajdonosokra, részben a lakókra hárult. A háztulajdonosok számára két kategóriában kölcsönöket akart biztosítani. Az egyik kategória az alacsonyabb bérű régi lakások helyreállítására, a másik pedig a magasabb bérű új lakások építésére vonatkozott. Mivel ez a megoldás feltételezte a lakbéremelést, - amiről már szóltunk és ami a már említett okok miatt nem lett volna szerencsés, - a gyakorlatban maradt az a megoldás, miszerint a lakók saját erejükből hozzák rendbe lakásukat, és ennek fejében mindaddig ingyen lakhatják, amíg befektetésükből a régi házbér szerint futja. Ezt a gyakorlatot azután 1945. novemberében rendelet is szentesítette. A lakásreform második etapját Fischer egy „kislakásépítési" akcióval kívánta végrehajtani. A tömeges lakásépítés érdekében elengedhetetlennek és elsőrendű fontosságúnak tartotta valamennyi lakásépítéssel foglalkozó szerv (Országos Földhitel Intézet, Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet és Országos Nemzeti Családvédelmi Alap) közös vezetés alatt történő összefogását, hogy meg lehessen teremteni a lakásépítés tervszerűségét. Az építkezők terheinek csökkentésére egyúttal társasházépítő szövetkezetek és építőszövetkezetek létrehozását szorgalmazta. Fischer tervezete egységes típusú lakótelepek és ezen belül egységes típusú házak építését tartalmazta, a főváros kerületeinek korszerű újjáépítésével együtt. Az anyagban szerepelt pl. az Erzsébetváros szanálási terve, mely szerint a korabeli 12 ezer m

2 zöldterület 87 ezer m

2-re, a hektáronkénti 450-es lélekszám pedig a magas házak építésével 700 főre bővült volna; szerepelt a Vámház (Tolbuhin) krt. dunaparti szakaszának és a Magdolnavárosnak az átépítésére kiírandó pályázat stb. 1946. őszétől azután minden ezirányú munkát lehetetlenné tett az Építési és Közmunkaügyi Minisztérium ill. az FKT visszaszorulása. A különösen a főváros belső kerületeit sújtó háborús károk lehetővé tették Fischer számára, hogy az FKT eredeti profiljának megfelelően - mintegy szanálásként felhasználva a háború pusztításait - hozzálásson Budapest városrendezési tervének összeállításához. E tervezésnek alá akarta rendelni az újjáépítést, és így megteremteni, felépíteni az általa elképzelt modern világvárost. Elképzelései már 1945.