Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)
Szántó Ferenc: Stílus és vitakultúra epizódok a városházi koalíció történetéből (1945-48)
egyik párt részéről. Mindegyik pártnak le kell mondania igazi, teljes politikai programjáról és koalíciós programot kell alkotnia. Ez a koalíciós politikai program pedig nem lehet más, mint az egyes pártok rész-programja, egy megállapodás bizonyos időtartamra." 42 Vagy, miként Kővágó fogalmazott: „A koalíciós politika valóban a legnehezebb politika, még a pártok egymásközti viszonyában is.... Még nehezebb a koalíciós politikán belül közfunkciót betölteni akkor, ha a közfunkcionáriusnak valamennyi pártra kell támaszkodni. Ebben az esetben a közfunkció kölcsönös bizalom nélkül nem tölthető be, de nem tölthető be úgy sem, hogy csak egy párttól veszi valaki az irányt. Tartozzék valaki akármelyik párthoz, ha a koalíciós politikán belül közfunkciót akar betölteni, akkor időnként szükségessé válik, hogy - a tárgyi igazságnál maradva - más pártoknak az igazát is meglássa, és a más pártok által felvetett gondolataikat - amelyek a közcélt szolgálják - szintén beleépítse a fejlődés folyamatába!" 43 Mit tehetnénk ehhez hozzá? Talán annyit: a jövőben minden közfunkciót betöltő vezetőnek, s valamennyi politikai erőnek legyen meg az ehhez szükséges belátás képessége, a politikai másság elviselésének magától érthetődő adottsága. Fontos és időszerű ez az igény hiszen lélekben és gondolatban már a koalíciós kormányzás időszakára készülünk. A pártállam fokozatos lebontása és a pluralista társadalom ismérveinek egyre markánsabb jelenléte hétköznapjaink legkülönbözőbb színterein csalhatatlanul jelzik a változás irányát: az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérést. Közgondolkodásunk történelmi kapcsolódási pontok, múltbéli analógiák után kutat. Kis nemzetünk viharos történelmének tárháza ebből a szempontból szinte kimeríthetetlen, így azután bárki bőséggel meríthet a históriai példák végeláthatatlan sorából, miként dolgozatunk közreadásával ezt magunk is tettük. Jegyzetek 1. Források Budapest Múltjából IV.1945-1950. Szerk.: Gáspár Ferenc Budapest 1973.1617. old. 2. Budapest Főváros Levéltára továbbiakban: (BFL) Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyvei (továbbiakban: th. biz. jkv.) 1945. május 16. 2 és 5. old. 3. A főváros törvényhatósági választások értékelését, belpolitikai hatásának részletes bemutatását lásd Balogh Sándor Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Kossuth, Bp. 1975.84-91. old., valamint Vida István: Koalíció és pártharcok 1944-1948, Magvető, Bp. 1986.134-146. old., Források Budapest Múltjából IV. id. m. 172-179. old. 4. Balogh Sándor idézett monográfiája meggyőzően dokumentálja ezt a helyzetet, rámutatva: a választásokkal egyidejűleg befejeződött a polgári jobboldal egységének kialakítása, s annak politikai képviseletét a kisgazdapárt, illetőleg jobbszárnya biztosította, i. m. 103. old. Lásd még Izsák Lajos: A koalíció évei Magyarországon 1944-1948., Kozmosz Könyvek, Bp. 1986. 84-85. old. Vida István ugyanakkor árnyalja is ezt a képet, megállapítva:
