Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Rainer M. János: Helyi politika szerveződés 1956-ban — Az újpesti példa

böző szintű politikai kapcsolatokban elemezhető; a bizottság maga a képviselet méretei miatt természetesen nem volt képes önálló politikai akciók kezdeményezésére. Látványos akcióik (a Mindszenty kiszabadítására indított fegyveres alakulat, a Gyűjtőfogház elfoglalása, vidékre, ill. Nyugatra ment küldöttségeik) sokkal inkább a forradalom, mint ünnep megéléséből fakadtak, semmint politikai meggyőződésből. Az ünnepben a hétköznapi ember - s a forradalmi bizottság tagjai a szó szoros értelmében azok voltak - egy pillanatra a történelem formálójává válik. Történelmi és országos perspektívában szemléli feladatát még akkor is, ha „csak" egy kerületi bizottság tagja; magától értetődik, pl., hogy az ő feladata a szomszédos országok közvéleményének felvilágosítása a magyar forradalom valóságáról. Ezért készített a bizottság cseh és szlovák nyelven röplapokat, utazott le azokkal egy tagja a kecskeméti repülőalakulathoz, hogy leszórásukról intézkedjék. Aligha jutott bárkinek eszébe akkor e körben, hogy ilyesmire állami szervek és diplomáciai csatornák léteznek, vagy hogy tevékenységük holmi bonyodalmakkal járna. Mindeközben a bizottság persze egyáltalán nem egy ünnep rendkívüliségében látta betöltöttnek hivatását; politikai kapcsolataikról szólván az alábbiakban éppenséggel e „berendezkedést" vizsgáljuk. Ami a kormányt illeti, kapcsolatról beszélni túlzás; inkább viszonyról, megítélésről szólhatunk. Az Újpesti Forradalmi Bizottság október 26-án 9 pontos követelést állított össze, amelynek első pontja volt egy új, ideiglenes nemzeti kormány, a felkelők bevonásával. Egyebekben a 9 pont részben aktuális (statárium megszüntetése, vérengzésért felelősök törvény elé állítása), részben az akkori időkben általános, az egyetemi pontokból levezethető követeléseket tartalmazott, kivéve a Varsói Szerződésből való kilépést, amely ekkor még nem mondható általánosnak.

18 A röplap befejező része kijelenti, hogy az általános sztrájkot és a tüntetést a győzelemig folytatják. Ezt az állásfoglalását a bizottság egészen november 3-án délutánig fenntartotta. Már ebben az első állásfoglalásban burkoltan bennefoglaltatott: a bizottság a területen fekvő üzemek nevében dönt a sztrájk folytatásáról. Az üzemszervezési csoport kezdetben segített felállítani a munkástanácsokat, de október 28-át, a tűzszünetet követően nyomban konfliktusba keveredett velük. Az első ideiglenes munkástanácsok megalakításában számos helyen résztvett a még létező hatalmi struktúra: az üzemi pártszervezet és üzemi vezetés. Október 29én az Egyesült Izzó munkástanácsa összehívta 9 újpesti nagyüzem képviselőit, és együttes határozatot próbáltak elfogadtatni a munka felvételére; már itt szó esett arról, hogy a forradalmi bizottság képviselői kiszálltak a gyárba azért, hogy ezt megakadályozzák.

19 Az Izzó képviselőinek minden igyekezete ellenére a 29-i értekezlet nem adott ki felhívást a munka felvételére addig, amíg a szovjeteket ki nem vonják a fővárosból. A bizottság üzemszervezési osztálya azonban ennyivel nem érte be ők intézményesen próbálták garantálni radikális elképzeléseik képviseletét. Ezért írták elő a munkástanácsok újjáválasztását és összekötők delegálását, s szögezték le,